Kategóriák
Egyéb kategória

Magdus kuglófja

Magdus-Kuglófja
Hídvégi András írása: http://www.andrashidvegi.com/

– És az éjszakát hol fogja tölteni? – kérdezem, és a fejemmel az Opel felé biccentek.
– Hát, ott – válaszolja Vera.
– Hol? A hátsó ülésen? – meresztegetem a szemem.
– Igen – mondja Vera valami olyan elszántsággal a tekintetében, amivel nehéz vitatkozni. – Lacival is úgy csináltuk.

Anyukámra nézek. Ő pedig úgy nézi Verát, mint aki nyilván jobban tudja.

Vera anyukám unokahúga, vagyis az én másod-nagynéném. Laci pedig Vera férje volt– amíg egy éve meg nem halt. A hamvasztás és a temetés közötti éjszakát ő is a ház előtt parkoló Opel hátsó ülésén töltötte az urnában. Pontosan ott, ahol ezek szerint most anyukám anyukája, vagyis a nagymamám is tölteni fogja.

Fura, gondolom magamban.
– De miért? – kérdezem Verát.
Ő úgy néz rám, mint aki tud valamit, és azt gondolja, hogy azt a valamit én is tudom.

– Hát, nem akarják, hogy a házban maradjon mami szelleme – mondja később Judit a telefonban.
Judit a feleségem, és otthon maradt a gyerekekkel.
– Tudod, mami és én az utolsó tíz évben már nem voltunk igazán egy hullámhosszon – válaszolom neki –, de azt nem gondolom, hogy bármi rosszat akarna a szelleme, ha itt maradna. Engem nem zavarna, ha tudnám, hogy itt kering körülöttem.
– Igen, de az téged is zavarna, ha nyitogatni kezdené a fiókokat, hogy felhívja magára a figyelmet – vágja rá rögtön Judit.
Ha szellemekről van szó, mindig van egy frappáns válasza.
Hallgatok egy darabig, aztán kibököm:
– Hát, igen. Az zavarna.

Lehet, hogy erre gondol Vera is, amikor úgy néz rám, mint aki tud valamit, és azt gondolja, hogy azt a valamit én is tudom. Nem tudom. De úgy érzem, hogy ők mindannyian tudnak valamit, amit én nem.

Téblábolunk a zalaegerszegi naplementében, a dombtetőn álló ház előtt, és az Opelre pillantunk mind a négyen– én pedig kezdem azt érezni, hogy észrevétlenül beléptem egy Almodóvár-filmbe.

– Adri, nincs egy cigid? – kérdezem másod-unokatesómat, aki Anyukám és Vera között áll.

Adri Vera nagyobbik lánya. Vagyis annak a Lacinak a lánya, aki tavaly a hamvasztás és a temetés közötti éjszakát szintén a hátsó ülésén töltötte az urnában.

Nemigen dohányzom már évek óta, de úgy érzem, hogy ebben az Almodóvár-filmben, ennek a karakternek (akit én alakítok) most rá kell gyújtania. Adri ad egy szál cigit, és meggyújt egyet magának is.

Megszédülök, ahogy teleszívom a tűdőmet füsttel.

Belebámulok a naplementébe, és a nagymamámra gondolok. Meg a tepsis krumplira, aminek nehéz illata megtölti a langyos nyári levegőt.

Tekintetem a táskára téved, amibe még Budapesten tettük az urnát, és amiből azóta sem vettük ki. Aztán Verára nézek, még mindig kétségek között.
– Papa mondta, hogy így csináljuk – mondja ő, és bólint.

Papa Vera édesapja, akit mi mindig csak Vilmos bátyusnak hívtunk. Vilmos bátyus a nagymamám bátyja– és annak a Magdusnak a férje, aki a címben szereplő kuglófot sütötte.

Ahhoz képest, hogy méhész, Vilmos bátyus soha nem volt egy tündéri aranyos ember. Szigorú, kemény kis fickó volt. És még ma is az– közel a kilencvenhez. Közelebb a százötven, mint a százhatvan centihez.

Túlélt egy háborút, és, gondolom, egymillió méhcsípést. Ha az utóbbi hatvanvalahány évben nem lett volna mellette Magdus, akkor Vilmos bátyus ma már minden bizonnyal egy kibírhatatlanul morgós vénember lenne.

De Magdusnál vidámabb és jobb kedélyű ember nincs egész Zalában. Őt azért adta a Jóisten Vilmos bátyusnak, hogy ne legyen belőle egy kibírhatatlanul morgós vénember.

Magdus olyan vicces, hogyha Angliába született volna, biztosan ő lett volna a harmadik duci hölgy.

Vagy az Anyakirálynő.

A kuglófja és a fellépése alapján bármelyiknek megválasztották volna a britek.

Másnap mindenesetre – miután mindannyian jól kibőgtük magunkat a temetőben, és visszamentünk a domtetőn álló házba – rávetettük magunkat a kuglófra, amit Magdus azért sütött, hogy legyen mivel vígasztalódnunk– és úgy rámoltuk magunkba, mintha fizettek volna érte. Magdus pedig, aki már sírt egy kiadósat nagymamám temetésén, csillogó szemmel nézte, ahogy egész családja kétpofára tömi magába a kuglófját, és csak annyit mondott, hogy nincsen annak semmi titka– hacsak a háztáji tojás nem, amit a tésztájához adott.

Ja.

Gondoltam.

A háztáji tojás.

Főleg az.

Meg talán az, hogy utoljára nagymamám nyolcvanadik születésnapján voltunk így együtt, és talán soha többet nem leszünk.
Abban a huszonnégy órában mindenesetre, amit nagymamám temetése alkalmából Zalaegerszegen töltöttünk, összesen egyetlen fényképet bírtunk készíteni. A fentit. A kuglófról. Magdus kuglófjáról.

Kategóriák
Egyéb kategória

Egyik konyhai álmom kipipálva, és egy kínzó gyereknevelési kérdés

kuglóf
 
Évek óta vágyom gyönyörű kuglóf formákra, de valahogy mindig akadt fontosabb dolog, amit meg kellett venni a konyhába. Pedig szeretünk délutánonként nagymama-nagypapa módjára teázni, néha enni hozzá néhány falatot, különösen Dávidnak volt fontos eddig az uzsonna, mindig farkas éhesen jött haza az oviból, pedig állítólag kaptak enni odabent. 🙂
Na persze nem annyira komoly történet ez, hófehér, kikeményített abroszt nem terítek az asztalra természetesen, de leülünk hozzá, megbeszéljük hogyan telt a nap.
Erről jut eszembe, nálunk is eljött az a nap, amikor a mi újság az óvodában című kérdésre azt a választ kaptuk rendszerint, hogy semmi. Mit csináltatok ma? Semmit. Mit játszattatok ma? Semmit. Mi volt az ebéd? Paradicsom leves.
Néha bejön, ha felteszem a két varázs kérdést, de nem akarom teljesen elcsépelni: mi volt ma a legjobb, ami veled történt, és mi volt ma a legrosszabb, ami veled történt? Erre azért szokott egy rövidke kis beszámoló születni, de félbeszakítani nem kell a hossza miatt, az biztos.
Kíváncsi lennék, hogy lehet úgy kérdezni a gyereket, hogy tényleg el is mesélje mi történt vele nap közben, mert valóban érdekel/ne, de nagyon ritkán kapok csak kimerítő választ.
Abban bízok, hogy ahogy nő, egyre természetesebb lesz neki, hogy mi minden nap sokat beszélgetünk, és majd ő is mesél.
Hogy lett ebből kuglóf forma?
Úgy, hogy a jó beszélgetésekhez nem csak jó, de szép harapnivaló is kell!
Úgyhogy elmentem a Kooktába, és megvettem ezt a csodát. Bevallom, ideig még csak hasonlóm se volt itthon, csak egy vékony bádog kuglóf formám. Hát ez más. Már a fogása is csodálatos, a súlya pedig igazán meglepő. Nehéz, vastag, van benne anyag rendesen, nem is tapad bele a tészta a sűrű barázdák legapróbbikba se. Olyat választottam, amiben három különböző forma van egyben, mert szívem szerint vennék vagy húsz ilyet, persze utána valami titkos helyen dugdosnám, és csak mindig egyet vinnék be a konyhába, Gábor nehogy szív rohamot kapjon. Szinte biztos vagyok benne, hogy sok időnek kéne eltelnie, mire észrevenné, hogy mintha többféle kuglóf formában készülnének a sütemények. A pasik ilyesmiben nem jók, a mi legnagyobb szerencsénkre!
Ma este lesz a nagy beavatás, receptet holnapra ígérek, szorítsatok, hogy sikerüljön!
Kategóriák
Egyéb kategória

Citromos szőlőlevél

Eljött ez a nap is, édesanyám 60 éves lett.
Hihetetlen számomra is, nem olyan rég volt, amikor 34 éves volt, valahogy arra a születésnapjára én is emlékszem, most pedig már én is 36 vagyok. Rohan az idő, nincs mese!
Dávid elénekelte anyunak a De nehéz az iskolatáska c. örökzöldet, ezzel ünnepelve a kedvenc nagymamáját és egyben önmagát is, hiszen szeptemberben iskolába megy. Most látom, hogy igaz a mondás, hogy miután megszülettek a gyerekek, rohannak az évek. Igaz, Dávidot szinte most hoztuk haza a kórházból három naposan, és tessék, már dallal ríkatja meg a nagyanyját a születésnapján, és pár hét múlva életében először becsöngetnek neki.
A vacsorát a sütemények kivételével én készítettem, a desszertek pedig Lila Füge keze munkáját dicsérték. Nagy szerencsénk volt az időjárással, már nem volt 35 fok, de még nem szakadt az eső sem.

A menü svédasztalos volt:
libamáj pirított kalácsszeleten
töltött szőlőlevél
chilis sajtkrémes vajas keksz
kukorica krémleves rókagombával
lassan sült malaccomb
kapris krumpli saláta
csokoládés rolád
ricotta torta

Hozzávalók a szőlőlevélhez:
1 üveg szőlőlevél (kb 60 darab lesz belőle)
30 dkg vörös lencse
20 dkg basmati rizs
1 nagy fej hagyma
10 dkg pirított földimogyoró
10 dkg aszalt sárgabarack
10 dkg fekete olajbogyó
2 citrom reszelt héja
5 ek méz
1+3 citrom leve
1 kk római kömény
1 kk chili
kb. 2 dl olívaolaj

A lencsét és a rizst, külön-külön megfőztem enyhén sós vízben. A hagymát megdinszteltem egy kevés olajon. Elkevertem az olívaolaj és a három citrom levének kivételével mindent, és megtöltöttem vele a szőlőleveleket. A konzervben voltak extra nagy levelek is, azokat félbevágtam. Szorosan egymás mellé tettem a töltikéket egy dobozba, és meglocsoltam az olívaolaj és a citromlé keverékével. Egy éjszakára a hűtőbe tettem. Másnap korán reggel kivettem a dobozból, hogy szobahőmérsékletű legyen, és citrommal tálaltam.

Kategóriák
Egyéb kategória

Francia málnafagyi

Az utolsókat rúgja a málna a piacon, de a hőség miatt még gyorsan érdemes elkészíteni ezt a fagyit.
A recept eredetije egy francia feketeribiszke fagyi, amit Cassis likőrrel tettek finomabbá, és nem utolsó sorban puhábbá. Aki teheti, málna helyett használjon feketeribizkét, de málnával is nagyon finom lesz. Természetesen felnőtteknek ajánlom csak. Vagy nagy gyerekeknek, de ez mindegy 🙂
Nem kell főzni, úgyhogy hamar megvan, nem forrósítja fel a konyhát.

A receptet a Dining Guide-on olvashatjátok.

Kategóriák
Egyéb kategória

Bazsalikomos kenyér

bazsalikomos+kenyér
Ez a recept itt várakozik a gépemen egy ideje, de akkora hőség volt, hogy felesleges lett volna feltenni, úgy se sütötte volna meg senki. Igaz, hogy mára is 35 fokot mondanak, de vasárnap szinte hideg lesz a 28 fokos csúcshőmérséklettel, lehet hogy lesz olyan akinek kenyeret sütni szottyan kedve. Hajnalban hatalmas dörgésre ébredtem, szakadt az eső, örültem, hogy kicsit felfrissül a levegő, de csak alig észrevehető a változás.
Igazi, nyári kenyér, illatozik a bazsalikomtól, könnyű, ropogós. Elég pár csepp olívaolajat locsolni rá, és kész is vacsora, esetleg egy nagy saláta mellé, és senki nem marad éhen.
Délután még feldobok egy salátát is, mostanában inkább ilyeneket eszünk, bár nem hiszem hogy bárkinek salátareceptre lenne szüksége, de volt kettő, ami annyira jól sikerült, hogy muszáj megosztanom.
A szokásos időtakarékos módszerrel sütöttem: este bedagasztottam, reggelig a hűtőben pihentettem, majd reggel megformáztam és megsütöttem.

Hozzávalók:
50 dkg simaliszt
25 dkg rétesliszt
5 dl hideg víz
7 g szárított élesztő
20 nagyobbacska bazsalikom levél
0,5 dl olívaolaj
só, bors

A bazsalikom kivételével mindent kidagasztok, fóliával letakart edénybe teszem, és mehet a hűtőbe.
Reggel, amikor felébredek kiveszem, hogy legyen ideje „felébredni”, vagyis átvenni a konyha hőmérsékletét. Kézzel kinyújtom, megrakom bazsalikommal, majd feltekerem, és hagyom még kelni fél órát. Két kenyér lesz belőle. Közben előmelegítem a sütőt 200 fokra, majd szép pirosra sütöm.
bazsalikomos.jpg

Kategóriák
Egyéb kategória

Töltött paradicsompaprika

Nagyon szeretem a paradicsompaprikát (vagy pritaminpaprika?), kár hogy nagyon rövid ideig lehet kapni egy évben. Sokkal jobb ízű, mint a kaliforniai, de nagyon romlékony. Jártam már úgy, hogy az összes penészes volt belül a magoknál, amit a piacon vettem, és ez sajnos kívülről nem látszik. Most szerencsém volt, mindegyik egészséges volt. Tudom, nem egy eredeti recept, de tegnap este családi összejövetel volt nálunk, és a felnőttek menüjét ezzel egészítettem ki, hogy legyen valami fűszeres is a sajtoshús, krumplipüré összeállításhoz, ugyanis a három fiú sajnos elég válogatós.
Hozzávalók:
Paradicsompaprika kicsumázva
Hagyma karikákra vágva
Gomba felszeletelve
Cameber sajt felkockázva
Fokhagyma
Só, bors
Szerecsendió
Erőspista
A hagymán megpirítottam a gombát, fűszereztem, és amikor kihűlt, belekevertem a sajtot. A masszát a paprikákba töltöttem, és alufóliával fedett tepsiben megsütöttem.

ps: nagyon vicces, hogy a MS Word milyen két szót ajánl fel, a szerinte helytelen Erőspista helyett! 🙂