Milyen hülye szó már ez a hozzátáplálás?!
Na, hozzátápláltok már? = Eszik almát az anyatej mellé?
Mondjuk érthetőbb, mint amikor kiszóltak a váróba, hogy a gravidák jöhetnek. A hat nagyhasú kismamából kettő állt fel, a többi ülve maradt.
Önök nem jönnek, kedves gravidák?!
Nem, mert eddig kismamák voltunk, és nem hallgatunk még a gravida hívószóra, de majd legközelebb mi is ugrunk, hiszen gyorsan tanulunk cseszd meg!
Vagy utána a szülészeten: ezt a kenőcsöt tisztázás után kell használni. Igaz, hogy a való életben MINDENKI tisztába teszi a babákat, a kórházban mégis tisztázni kell őket. Csakazért is! Sőt, még ki is javítanak, amikor véletlen tisztába tennéd tisztázás helyett.
Olyan ez kb, mint a szakácsok furcsa ragozása. Feltálal. Felad.
Most meg az a hozzátáplálás. Adjak neki almát. Esetleg céklát, vagy őszibarackot. Vagy meggyet. Megjegyzem, ezt a meggy dolgot én nem veszem be, mint első gyümölcsöt a babának. A meggy nagyon savanyú. Meggyet adjon az, aki hozzátáplál a hozzátáplálási táblázatból. Mert ilyen is van ám. Egyébként vicces hogy ez a bizonyos szigorú táblázat mennyire más országonként, kontinensenként.
Dávid imádta az édesburgonyát, almát és az avokádót, de Ausztráliában élő barátnőm orvosa szerint almát tilos hat hónapos korig adni a babának. Persze, mert nem hallott még a meggyről.
Aztán itt van a glutén mizéria. Pár éve még tilos volt egy ideig. Erre most a védőnő szerint 4 és 6 hónapos kor között tanácsos a gyereknek találkoznia kétszer a gluténnal, mert akkor nyitva van valami kapu a szervezetben, és ha jókor jut gluténhoz, kisebb lesz az esélye a gluténérzékenységre. Ezért tanácsolja, hogy vegyek babakekszet, és reszeljem az almába. BABAKEKSZ! El tudom képzelni, hogy ez a babapiskóta új neve.
Hol van már a bio kölesgolyó? Sehol nem láttam a hozzátáplálási táblázatban.
Bezzeg, melegen tanácsolják, hogy hetente egyszer tegyem tartalmasabbá a főzeléket elturmixolt csirkemájjal. Csak hogy lássa az a gyerek az undort az apja, vagy a nagy testvér arcán, amikor kiderül, mit eszik Záli: céklafőzeléket csirkemájjal. Vagy salátafőzeléket borjúmájjal. Hát, azt hiszem, én inkább maradok a saját magam által kitalált bébipapiknál. Lesz máj, de nem a sárgarépa főzelékben.
Na, megyek gyereket tisztázni, mielőtt hozzátáplálnám egy kis almával.
Hónap: 2013. január
Gyertek velünk moziba!
Írjátok meg emailben fuszereslelek kukac gmail címre a neveteket, ha szeretnétek velünk moziba jönni, és délig kisorsolunk öt páros jegyet. Kérlek titeket, hogy csak akkor játszatok, ha valóban el tudtok jönni, ne vegyétek el a lehetőséget mások elől.
A pontos helyszín, vetítés: Aréna Pláza, 2013.02. 06 .szerda 19 óra
A Fox Searchlight Pictures bemutatja
a Cold Spring Pictures, a Montecito Picture Company és a Barnette/Thayer produkcióját
HITCHCOCK
Magyarországi bemutató:
2012. február. 7.
Szereplők:
Anthony Hopkins
Helen Mirren
Scarlett Johansson
Toni Colette
Danny Huston
Jessica Biel
Michael Stuhlbarg
Forgatókönyv:
Stephen Rebello: Alfred Hithcock and the Making of Psycho című könyve alapján:
John J. McLaughlin
Producer:
Ivan Reitman
Tom Pollock
Joe Medjuck
Tom Thayer
Alan Barnette
Executive producer:
Ali Bell
Richard Middleton
Fényképezte:
Jeff Cronenweth, ASC
Látványtervező:
Judy Becker
Jelmeztervező:
Julie Weiss
Vágó:
Pamela Martin, A.C.E.
Zene:
Danny Elfman
Rendezte:
Sacha Gervasi
„A Hitchcock-hatás négykezes eredménye, amiből kettő Almáé volt.” (Charles Champlin filmkritikus)
„Kérem, hadd említsek meg négy embert, akitől a legtöbb szeretetet, megbecsülést, bátorítást és együttműködést kaptam. Az első egy vágó, a második egy forgatókönyvíró, a harmadik a lányom, Pat (Patricia Hitchcock) édesanyja, a negyedik pedig egy olyan szakács, aki csodákat művel a konyhában. És az ő nevük Alma Reville.” (Alfred Hitchcock)
Alfred Hitchcock, a filmes feszültségkeltés, a suspense zsenije nem volt olyan magányos alkotó, amilyennek gondoljuk. Az emberi gonoszságot és félelmet mesterien ábrázoló filmrendezőnek volt egy nagy titka, mégpedig a kreatív energiákat felszabadító romantikus kapcsolata hűséges feleségével és munkatársával, Alma Reville-el.
Sacha Gervasi HITCHCOCK-ja most először feltárja előttünk ezt a lenyűgöző és összetett szerelmi történetet. S teszi ezt olyan ravasz és sejtelmes módon, ahogy a legmerészebb filmes kaland, az 1960-as Psycho tette. Amikor a legendás és sokat vitatott filmet bemutatták, csak nagyon kevesek tudták, hogy az elkészült mű valójában nem egy, hanem két ember műve.
Gervasi és a színészek, többek között az Oscar-díjas Anthony Hopkins és Helen Mirren, olyan történetet elevenítenek fel, mely tele van tréfával, iróniával és meglepetésekkel.

HITCHCOCK ÉS A SZERELEM
Az egyik legjobb téli édesség szerintem, egyszerűen elronthatatlan, semmi különleges hozzávaló, mégis különleges végeredmény: Far breton aux pruneaux, de maradjunk csak a far bretonnál, azt tanácsolom.
Van valami imádni való az összes egyszerű francia édességben, nem véletlen, hogy ekkora a sikerük, gondoljunk csak a tarte tatinra.
A nagyon egyszerű dolgoknál különösen igaz, hogy minél jobb minőségű az alapanyag, annál jobb lesz a végeredmény, hiszen semmi sincs, ami elvonná a figyelmet a jó tejről, a jó tojásról, vagy a házilag aszalt szatmári szilváról, amit maggal együtt vettünk, és nem volt egyszerű lehámozni a magról, de megérte a fáradságot! Ha nincs otthon aszalt szilva, nyugodtan készülhet igazi, üstben főtt, sűrű szilvalekvárból, sőt, érdemes is így készíteni, egészen más lesz a végeredmény, és talán még jobb is, mint az eredeti. Főleg ha az a szilvalekvár panyolai!
Van, aki langyosan szereti, de szerintem jéghidegen a legfinomabb!
Egy liter tejből két ovális formányi, és négy szufléformányi mennyiség lett, mondhatni, hogy nagyon kiadós!
Hozzávalók:
6 egész, nagy tojás
1 rúd vanília kikapart magjai
12 dkg cukor (vagy 15 dkg eritritol ha diétázol)
30 gramm liszt
csipet só
5+2 dkg vaj
1 l tej
1 dl rum
20 dkg aszalt szilva, vagy 20 dkg panyolai szilvalekvár
Az asztalt szilvát beáztatjuk a rumba. (Ha szilvalekvárt használunk, akkor csak meglocsoljuk kevés rummal, ahogy belekanalazzuk a formába.) Egy óra múlva leszűrjük. Előmelegítjük a sütőt 210 fokra. Kikenjük vajjal a formákat, és az aljára szórjuk az aszalt szilvát. A tojásokat habosra keverjük a cukorral, vaníliával, liszttel, sóval, majd hozzáadjuk a megolvasztott, de nem forró vajat és a tejet is. Ráöntjük a masszát (híg palacsintatésztát) a szilvára. 210 fokon sütjük 30 percig.
Imádom, hogy az osztrákok olyan merészek a levesbetétek terén, jellemzően persze a húslevesbe tesznek sokkal többfélét mint mi. Palacsinta, töltött tészta, húsos rétes. Először igencsak meglepődtem, mikor először tettek elém egy tányér gőzölgő levest benne egy jó darab húsos rétessel, de végül belegondolva a rétes is pont az, mint amit mi teszünk a levesbe: hús és tészta. Csak másképp tálalva. Azóta nálunk is gyakori fogás a krémlevesekben a zöldséges vagy húsos rétes, de húslevesbe még mindig nem teszem, meghagyom ezt az osztrákoknak.
Újévi fogadalmam volt, hogy nem dobok ki ételt. Bevallom, és nagyon szégyellem, hogy EDDIG bizony hagytam tönkremenni zöldségeket a hűtőben, vagy egy-egy adag maradék ételt, de ezentúl ilyen nem lesz. Most egy tányérnyi húslevest sikerült megmentenem ezzel az étellel és tíz deka enyhén túlérett feta sajtot. Egyébként mind a leves, mind a rétes önmagában is megállja a helyét, de együtt még finomabbak. Nem rétestésztát használtam, hanem félkész levelestésztát, így kicsit “tartalmasabb”, de rétestésztával is készíthető.
Hozzávalók a leveshez:
50 dkg laskagomba
1 nagy fej hagyma
10 dkg vaj
2 ek liszt
húsleves esetleg víz
só, bors, szerecsendió
1 citrom leve
1 doboz Philadelphia krémsajt
snidling
Hozzávalók a réteshez:
50 dkg darálthús
1 nagy fej hagyma
sok frissen őrölt bors
10 dkg feta sajt
1 nagy tojás
10-15 zsálya levél
1 csomag félkész leveles tészta
A hagymákat apró kockákra vágom, és megdinsztelem a vajon, majd a felét félreteszem a húshoz, a másik felén megpirítom a felaprított laskagombát. Meghintem a liszttel, fűszerezem, majd felöntöm a húslevessel és főzöm pár percig. Belenyomom a citromlevet, majd belekeverem a krémsajtot, és botmixerrel nagyon alaposan leturmixolom, hogy teljesen sima legyen.
A félretett hagymával megpirítom a húst, fűszerezem, és hagyom picit kihűlni, majd beledolgozom a tojást és a kockákra vágott sajtot is. A zsályaleveleket egyben hagytam benne. Előmelegítem a sütőt 200 fokra, közben a levelestésztára fektetem a masszát, majd feltekerem. Megszúrkálom villával, és húsz perc alatt szép pirosra sütöm. Tálalásnál egy szelet rétest teszek a tányérba, mellé merem a forró levest, és meghintem a snidlinggel.
Ezt ettük a ’80-as években
Jellemző, hogy egy posztnál csak mellékesen előkerül egy régi étel, rögtön mindenkinek beindul a fantáziája. Ilyen volt múlt héten a sajtos hús krumplipürével. Fiatalabb olvasóim talán nem is emlékeznek még arra, amikor egyszercsak minden édesanyához eljutott a recept Magyarországon, és szinte a semmiből vált kedvenccé ez az étel, olyannyira, hogy pár évig ünnepekkor is az asztalra került. Én még az alakalomra is emlékszem, amikor óvodásan először ettem ilyet, annyira más és annyira finom volt: Görömbölyön voltunk egy családnál látogatóban, és ott készítette Kati néni 🙂 Édesanyám is rögtön lecsapott a receptre, így pár héten belül az összes kolléganője és az összes rokonunknál megsütötték ezt a nem túl bonyolult ételt. Húst, jellemzően tarját kell tejben áztatni egy napig, majd tejföl-tojás-mustár keverékével megkenni, sok reszelt sajttal megszórni, és mehet a sütőbe. Nagyon sok vajjal készült krumplipüré kötelező hozzá!
Ugyanebben az időben volt divatos a pudingos gyümölcstorta. Na, az valami borzalom! Piskótalap három részre vágva, meglocsolva sütőrumos tejjel (!), majd megtöltve pudinggal. A teteje gyümölccsel kirakva, ha szerencsések voltunk akkor ananász konzervvel, ha nem, akkor meggybefőttel, és mindez még megfejelve gyümölcskocsonyával. Sőt, ünnepnapokon tejszínhabbal. Bizony.
“Különleges vagdalthús”, vagyis gyíkhús konzerves melegszendvics. Ezt viszont tényleg nem értem. Volt ugye ez a konzerv, ami lássuk be, ehetetlen volt. Ezért villával össze kellett törni, tojást, mustárt, sót, borsot -és nem fogjátok kitalálni-, piros paprikát kellett bele tenni, majd kenyérre kenni, erre is reszelt sajtot szórni, és mehetett a csodálatos alumínium grillsütőbe, a nyolcvanas évek elmaradhatatlan háztartási gépébe, és kezdődhetett a házibuli. Abba, vagy Boney M.
Bélszínroló csak az iskolában. Bevallom, imádtam, de hiába könyörögtem, csak egyszer voltak hajlandóak megvenni a szüleim, akkor is közölték, hogy a fasírt sokkal jobb, és olcsóbb. Viszont találtam róla egy annyira vicces írást, hogy muszáj itt megemlítenem. “A bélszínroló mindig rejtély volt számomra. Gyerekkoromban azért, mert nem tudtam, mi a bélszín. Ezek megeszik az állat belét? – gondoltam émelyegve, és nem jutott eszembe, hogy én is megeszem a hurkát. Később pedig azt nem értettem, miért darálják le a marha legdrágább részét, hogy aztán kenyérrel meg fűszerekkel keverve fasírtot csináljanak belőle?” A szerző szerint ilyet senki nem csinál otthon, hát, sajnos tévedett. Sőt a receptet is megosztja: 8-10 deka ételízesítő…
A milánói makaróniról és a milánói sertésbordáról már szinte minden gasztroblog megemlékezett, és senki nem felejtette el megemlíteni, hogy ilyen étel nem is létezik, és az olaszok hogy csodálkoznának, blablabla. Pedig létezik, hiszen mindenki ismeri a Kárpát-medencében, sőt egy egész nemzedéknyi gyerek kedvence volt, mitagadás!
Vitaminsaláta. Úristen, hogy utáltam! Már a neve is elborzaszt egy gyereket. Édesapám csinált egy egyébként nagyon finom házi tartármártást, fehérborral, házi majonézzel, ahogy kell. Közben édesanyám hámozott, kockázott, főzött, majd lehűtött zöldségeket: borsót, répát, krumplit, végül belekockáztak egy csomó almát, mert abban van a vitamin. Még mindig a hideg ráz tőle!
Hirtelen ennyi. Mit hagytam ki?
Fótókat innen, innen, és innen.
Idén is közzétette a Google, hogy mit keresett a világ 2012-ben. Bevallom, kedvenc kategóriám soha nem a receptek, hanem a magyar keresésekből az ún. “útmutató”, amit idén a hogyan kell smárolni vezet, de sokan az interneten akarnak megtanulni borotválkozni és tököt faragni is. Azon egyáltalán nem lepődök meg, hogy itthon egészen más receptekre kíváncsiak, mint a világ angolul kereső sokasága, de hogy más diétával szeretnénk fogyni is, az vicces. Gondolom ezek nagy része majd 2013-ban “robban” be a köztudatba.
Profitálunk-e ezekből a listákból? Egészen biztosan! Nálunk ma Chicken Cacciatore lesz a vacsora, holnap meg is írom a receptet 🙂
Recept Magyarul:
- Csirkemell Recept
- Macaron Recept
- Brassói Aprópecsenye Recept
- Padlizsán Recept
- Sport Szelet Recept
- Piskótatészta Recept
- Bodza Ital Recept
- Csirkecomb Recept
- Laskagomba Recept
- Raffaello Golyó Recept
Receptek angolul:
- Progresso Recipe Starters
- Tzatziki Sauce Recipe
- Chicken Cacciatore Recipe
- Coleslaw Dressing Recipe
- Slutty Brownies Recipe
- Twinkie Recipe
- Portabella Mushroom Recipe
- Soda Bread Recipe
- Andouille Sausage Recipe
- Linguica Recipe
Étrendek magyarul:
- Gi Diéta
- Dukan Diéta
- Paleolit Diéta
- Léböjt Kúra
- Vércsoport Diéta
- Norbi Update Diéta
- Káposztaleves Diéta
- Alma Diéta
- Fehérje Diéta
- Anyagcsere Diéta
Étrendek angolul:
- Michael Phelps diet
- Beyond diet
- Raspberry Ketone diet
- Pink Method diet
- Adriana Lima diet
- Miranda Kerr diet
- NV Diet Pill
- Feeding tube diet
- Juicing diet
- Marissa Miller diet
Útmutató magyarul:
- Hogyan Kell Smárolni
- Hogyan Szerezzek Pénzt
- Hogyan Porszívózzunk Macskát
- Hogyan Készítsünk Időgépet
- Hogyan Csábítsam El
- Hogyan Borotváljam Le
- Hogyan Faragjunk Tököt
- Hogyan Fogyjunk Hasról
- Hogyan Spóroljunk
- Hogyan Süssünk Kenyeret
Útmutató angolul:
- How to love
- How to rock
- How to vote
- How to install
- How to hate
- How to archer
- How to wobble
- How to calculate
- How to root
- How to tebow
Gasztrotrendek 2013-ban
Év végén, év elején illik értékelni az elmúlt esztendőt, de az az igazság, hogy én januárban terhes lettem, utána komoly szénhidrát diétát kellett tartanom, majd szeptembertől lefoglalt egy újszülött, így sok mindent nem tudnék írni a 2012-es évről, ami a gasztronómiával kapcsolatos. Viszont több helyen megírták már, mire is számíthatunk 2013-ban a világon.
Kíváncsi vagyok, mi az, ami Magyarországon is trenddé válik majd. A The Food Channel egy tíz plusz egyes listát írt, szerintem ebből idén egészen biztosan itt is jó pár dolog megizmosodik majd, legalábbis jó lenne.
Füstölt ételek és füstölés
Hurrá! Miután pár éve végigsöpört a világon a tealevélen füstölt kacsamell, majd egyre több helyen zártak füstöt a pástétomok fölé a ki üvegben, amiben tálalták, sőt autodidakta füstölő mesterek teremtek szerte az országban, “szinte várható volt”, hogy idén mindent megfüstölünk majd, amit csak lehet. Hideg füst, vagy meleg? Milyen fa? Milyen fűszerek, milyen illóolajok? Ezernyi lehetőség, és már az olívaolaj is füstölt lehet, vagy akár a koktél is a bárban. Izgalmas, és az is maradhat, ha nem esünk túlzásba. Ennek esélye nulla, először is mindenki szereti a füstölt ízt, másodszor az éttermek se nagyon tudnak uralkodni magukon, ha egyszer valami berobban, gondoljunk csak a szuvidálásra, vagy a habokra.
Profi házicukrászok
Ó, igen! Ez sajnos nem én vagyok! Viszont tényleg megfigyelhető, hogy rengetegen iratkoznak be cukrász iskolába, és nem csak tanfolyamra, hanem akár szakmai képzésre is, hogy aztán ne helyezkedjenek el a szakmában, viszont csodálatos süteményeket süssenek a családnak, vagy havonta egyszer egy termelői piac hálás közönségének. Sajnos még így is van igény a gagyi hipermarketes süteményekre, de mindenképp jó irány a hobbi cukrászból profivá avanzsált háziasszonyok tömege. (Ok, ez túlzás, de most hirtelen hét ilyen ismerősöm is van, a szerencsések meg sem állnak Párizsig.)
Brunch, vagyis gábli
Bárcsak lenne annyi időnk, pénzünk, jókedvünk, hogy valóban széles körben elterjedne a “brancsolás”! Kedvenc étkezésem, összejönni a barátokkal mondjuk délelőtt tízkor, és háromig élvezni a társaságukat kellemes ételek mellett. Vérmérséklet kérdése, de szerintem nincs brunch pezsgő nélkül. Legegyszerűbb és legolcsóbb piknik alapon megoldani a baráti körben, és csak a helyszínt váltogatni hétről hétre.
Szezonalitás megszűnése
De legalábbis az idény meghosszabbodása. Akarom, meg nem is. Igen, egész évben kapható paradicsom, padlizsán, saláta. Hogy ez jó-e, azt nem tudom. De abban azért megegyezhetünk, hogy a májusi eper és a júniusi cseresznye az igazi, és eszem ágában sincs sütőtököt enni májusban, mikor meguntam már azt decemberben 🙂
Pop Up éttermek és underground étkezés
Erre is volt már példa kis hazánkban is, méghozzá évről-évre több. Kezdődött a lakásétterem divattal, majd folytatódott a Restaurant Day-el és a Pop up étteremmel. Imádom, remélem idén még több ilyen esemény lesz, nem csak Budapesten, de vidéken is.
És még:
Tovább tombol a paleo diéta, egyre több glutén és laktózmentes ételt eszünk majd, igyekszünk lokálisan gondolkodni, helyben vásárolni.
Így legyen!
Birodalmi csirke
Vasárnapi családi ebédnek való, igazi téli étel, ami simán belefér az újévi fogyókúrás fogadalmakba, annak akinek ez nem szükséges, jöhet mellé egy kicsit több köret. Újabb Jamie Oliver recept, úgy tűnik, sok év után valamiért visszaköltözik a srác a konyhámba. Mióta nincs tévénk, fel vagyok iratkozva több Youtube csatornára is, és bár ritkán nézem meg az újonnan feltöltött recepteket, ez valahogy épp megvolt. Aztán persze nem sütöttem meg, de meglehetősen tetszett: curry, citrom, zöldségek, chili, és egy egész csirke, igazán nekünk való étel! Szilveszterkor viszont barátnőm ezt készítette, és annyira ízlett, hogy alig vártam, hogy kinyisson a hentes, és vehessek egy egész csirkét végre. Jamie szerint két dolog az angolok kedvence: a házi sültcsirke, és a curry, ezért ezt a kettőt próbálta ötvözni egy ételben. Amikor Dóra barátnőm mondta, hogy Birodalmi csirke a vacsora, rögtön tudtam, hogy miről van szó, mert már a videó megnézésekor nagyon jót mulattunk azon, hogy mennyire másképp hangzik magyarul a Empire roast chicken és a Birodalmi csirke. Főleg, ha az ember együtt él egy nyolcévessel, akkor minden, ami birodalmi, annak köze van a lézerkardokhoz, vagy a Halálcsillaghoz, de legalábbis Chewbaccahoz. Mivel vége a nagy év végi lazaságnak, visszatértünk a szénhidrát szegényebb életmódhoz, próbálunk beleférni a napi 150 grammba, úgy tűnik ez az ami nálunk igazán működik, ezért mostantól minden étel mellé odaírom, hogy egy adag mennyi szénhidrátot tartalmaz körülbelül. Pár dolgot változtattam a recepten, és a köret újkrumpliját is lecseréltem többféle, kevesebb vagy lassabban felszívódó szénhidrátot tartalmazóra.
Egy adag sok hússal és kevés körettel kb. 30 g szénhidrátot tartalmaz.
Hozzávalók 4 főre:
A csirkéhez és a páchoz:
Egy egész csirke (enyém 1,3kg volt)
4 gerezd fokhagyma lereszelve
1 ujjnyi gyömbér lereszelve
1 kicsi chili apróra vágva
1 ek paradicsompüré
1,5 kk őrölt koriander mag
1,5 kk őrölt kömény
1,5 kk garam masala
1,5 kk őrölt római kömény
1 doboz Philadelphia sajtkrém
2 citrom
só
Az egyik citromot tíz percig főzzük, közben a többi hozzávalóból és a másik citrom levéből elkészítjük a pácot, amit úgy belemasszírozunk a csirkébe, mintha valami testápoló lenne. A megfőtt citromot a hasába dugjuk, és 180 fokra melegített sütőben megsütjük.
A gravyhez:
3 kicsi lilahagyma
1 rúd fahéj
10 szegfűszeg
3 ek fehérbor ecet
3 ek Worcestershire mártás
1 ek liszt
0,5 l csirke alaplé (nálam húsleves)
joghurt a tálaláshoz
Amikor a csirke megsült, összekapartam az alatta felgyűlt szaftot, kicsit megpirítottam benne a lilahagymát, hozzáadtam a többi fűszert, és a lisztet, majd felöntöttem a levessel, végül jól beforraltam, és szűrőn átpasszíroztam.
A Bombay-style körthez:
20 dkg krumpli
20 dkg csicseriborsó (konzervet használtam)
40 dkg sárgarépa
só
őrölt bors
1 citrom
olívaolaj
1 ek fekete mustármag
1 rómaikömény
1 ek garam masala
1 kk kömény
1 fej fokhagyma
1 chili
2 paradicsom (én egy doboz hámozott paradicsomkonzervet használtam)
1 csokor friss koriander

A krumplit és a sárgarépát megpucoltam, majd félig megfőztem enyhén sós vízben. Egy tepsibe öntöttem a leszűrt zöldségeket, rászórtam a fűszereket, a fokhagyma gerezdeket és a negyedbe vágott lilahagymát. A fokhagymát nem kellett volna megpucolni, de sehol nem kaptam jó minőségűt belőle, így kénytelen voltam megtenni, hogy a hibás részeket levághassam róla. Meglocsoltam az olívaolajjal, rányomtam a citromot, és betoltam a sütőbe húsz percre. A csicseriborsót csak az utolsó öt percben kevertem hozzá. Tálalásnál meghintettem a korianderzölddel. A gravyt a zöldségekre locsoltuk.
Nem harap a spenót
Egy ilyen címen természetes, hogy megakad a szemem, főleg, mert annak ellenére, hogy már mindent hajlandó megenni a fiam, azért volt jó pár év nagyon kemény harcunk az asztalnál, és ha hagynám, most is inkább a rántott hús krumplipürével-paradicsomos spagetti sajt nélkül-margaritha pizza szentháromság kerülne a gyomrába. És ugye, most itt van Záli, tökéletes alkalom egy tökéletesen franciául evő gyerek nevelésére!
Melyik szülő ne örülne annak, ha a gyereke imádná a zöldségeket, halat kérne vacsorára, vagy nem szeretné a szörpöt, viszont rajongana az ásványvízért? Persze, vannak szerencsés, és tudatos szülők, de azért a gyerekek errefelé inkább ritkaság számba megy.
A könyv viszont nem csak az étkezésről szól, sőt, az csak egy kis része. Inkább egy rácsodálkozás arra, hogy pár évtized alatt miként lettek a gyerekeink a főnökeink, és ez az angolszász országokban mennyire természetes, míg a szerző szerint Franciaországban egészen máshogy van. Azt kell mondjam, mi szerintem valahol félúton vagyunk a két gyereknevelési elmélet között, de határozottan a francia tetszik jobban.
Nálunk is van például “felnőtt idő” minden este, még ha eddig ennek nem is volt neve: én is ragaszkodom hozzá, hogy a gyerekek legkésőbb fél kilenckor ágyban legyenek a saját szobájukban, hogy végre tudjak pár szót váltani a férjemmel, meg tudjunk inni egy pohár bort, vagy csak valami sorozatot nézzünk, amiben mondjuk elhangzik pár csúnya szó is. Vagy egyszerűen csak olvassunk, bámuljunk ki a fejünkből CSENDBEN.
Úgyhogy ezzel a résszel határozottan elégedett voltam, úgy éreztem szinte meg vagyok dicsérve. Mondjuk a napközbeni önálló játék nem megy annyira, ok, semennyire se megy, sőt! Folyamatosan ott kell lennem, ha kimegyek a konyhába, már jön utánam, csak “parancsra” hajlandó önállóan feltalálni magát, vagyis sehogy. Igaz, akinek nyolc éves koráig nincs testvére, annál természetes, hogy a szülein lóg, egyedül játszani a saját szobában is igencsak furcsa lenne órákon keresztül.
Úgy tűnik, a francia gyerek nem csak azért különbözik egy amerikaitól, mert már kétévesen is tud viselkedni egy étteremben, hanem ezért is, mert a szülei teljesen másként gondolkodnak a családról. Én is úgy érzem, hogy kell két hét évente a gyerekek nélkül, mert nem csak édesanya vagyok, de egy felnőtt nő is, akinek jó elutaznia kettesben a férjével. Éppen ezért annyira azért nem lep meg a nagy francia nevelési módszer, mint a szerzőt, de azt kell mondanom, mindenképp jó irány, amit a könyv bemutat. Mert ha továbbra is azon az úton megyünk tovább, ami mostanában divatos, miszerint megszervezzük a gyerekeink mind a 24 óráját, majd érettségiig nem hagyjuk őket egyedül átmenni a zebrán, akkor könnyen azok között találhatjuk magunkat, akik szerint felelőtlen az a szülő, aki felsőben egyedül engedi iskolába a gyerekét. Pár éve olvastam/vagy láttam a tévében, de már nem tudom hol, egy amerikai családról, akiket szinte gyerekgyilkosnak kiáltottak ki, amikor egyedül engedték metróval a gyereket iskolába. Ennek kapcsán mutattak olyan szülőket, ahol az édesanya az egyetemi felvételire is elkísérte a gyerekét, és amikor a stáb miatt mégis otthon kellett volna megvárnia a fiát, hisztérikus rohamot kapott, hogy mit fog enni a gyerek, és nem tudott uralkodni magán, inkább kamerák előtt is elkísérte a 19 éves fiát.
Nos, remélem ez egy elég ritka szélsőség, de azt hiszem egyik szülőnek sem árt, ha elolvassa ezt a kicsit családregénynek is beillő könyvet. Egy kis francia extra a végére a könyvből: nőgyógyász szülés után megkérdezi, hogy boldog-e az apuka=milyen a szex? És ha bármi gond lenne, felírja a TB finanszírozott gátizom erősítő tornabérletet, vagy felszólít a fogyókúrára. Családban gondolkodik.
Nagyon szórakoztató volt, ajánlom!
Pamela Druckerman újságírónő Párizsban töltött néhány évet. Nem tervezte, hogy francia anya legyen belőle, hisz francia konyha, francia divat ugyan van, de francia gyereknevelésről nem volt tudomása. Ráadásul a franciák szerint ő k nem csinálnak semmi különöset gyermekeikkel. A francia gyerekek mégis 2-3 hónapos kortól átalusszák az éjszakát, míg az amerikai gyerekeknél az első év az éjszakázásé. A francia gyerekek rendesen esznek, még a zöldségeket is vígan behabzsolják. Mindennek tetejébe pedig, az amerikai szülők azzal töltik az idejüket, hogy szétválasszák veszekedő gyerekeiket, míg a franciák kávé mellett beszélgetnek, míg gyermekeik rendben játszanak. Az anyaság teljesen más Franciaországban. Nincsenek szerepmodellek, követendő szuperanyák, mint Amerikában, a francia nők pedig nem gondolják, hogy 24 órás szolgálat az anyaság, hanem mindig szakítanak időt magukra is. Van tekintélyük a gyermekek előtt és irigylésre méltóan nyugodtak.
Pamela Druckerman újságírónő Párizsban töltött néhány évet. Nem tervezte, hogy francia anya legyen belőle, hisz francia konyha, francia divat ugyan van, de francia gyereknevelésről nem volt tudomása. Ráadásul a franciák szerint ő k nem csinálnak semmi különöset gyermekeikkel. A francia gyerekek mégis 2-3 hónapos kortól átalusszák az éjszakát, míg az amerikai gyerekeknél az első év az éjszakázásé. A francia gyerekek rendesen esznek, még a zöldségeket is vígan behabzsolják. Mindennek tetejébe pedig, az amerikai szülők azzal töltik az idejüket, hogy szétválasszák veszekedő gyerekeiket, míg a franciák kávé mellett beszélgetnek, míg gyermekeik rendben játszanak. Az anyaság teljesen más Franciaországban. Nincsenek szerepmodellek, követendő szuperanyák, mint Amerikában, a francia nők pedig nem gondolják, hogy 24 órás szolgálat az anyaság, hanem mindig szakítanak időt magukra is. Van tekintélyük a gyermekek előtt és irigylésre méltóan nyugodtak.