Kategóriák
Egyéb kategória

Birsalma parfé

birsparfe-2Imádom a birsalmát! Ha nem ehetném meg, akkor is imádnám, mert gyönyörű gyümölcs, szép a virága, gyönyörű fán terem, és szép a termés is. Tényleg hatalmas rajondója vagyok. Padlizsán társa szépségben, és pont az ellentéte tapintásban. Amit egyedül nem szeretek a birsből, az a birspálinka, de biztosan velem van a baj, mert a málnapálinkát se kedvelem, pedig állítólag az nagy sláger.

Viszont egyik  nagy kedvencem a birsparfé. 

Érdekes, hogy a gyerekek annyira nincsenek oda érte, persze nagy duzzogva megeszik, de a felnőtteknek nagyon bejön. Nyilván lehetne bele több cukrot tenni, és akkor jobban fogyna, de én a birsalmát szeretem belőle kiérezni, és nem cukrot. 
Különösen nagyon fűszeres ételek után finom, mi zöldség curry után ettük.

Hozzávalók:
45 dkg birsalma (főve, tisztán mérve)
1/2 citrom leve
1 citrom reszelt héja
1/2 kk őrölt szegfűszeg
1/4 kk őrölt fahéj
5+2,5 dkg cukor
5 dkg dió
4 dl tejszín

A birsalmát kuktában 20 perc alatt puhára főzzük. A 45 dekát megtisztítva mértem, nekem ez egy nagyon nagy birsalmából jött ki.
Miután megpucoltuk, megmértük az almát, botmixerrel pépesítjük, majd belekeverjük a citromhéjat és citromlevet, és a fűszereket.
A diót 5 deka cukorral megpirítjuk, majd egy szilikon lapra öntjük, és hagyjuk kihűlni a diós karamellt.
A tejszínt felverjük a maradék 2,5 deka cukorral.
Késes robotgéppel összezúzzuk a diós karamellt, és a tejszínhabba forgatjuk, majd hozzáadjuk a birspürét is.
Fóliával több rétegben kibélelünk egy formát, ebbe simítjuk a masszát, és egy éjszakára a mélyhűtőbe tesszük. Meleg vízbe mártott késsel szeleteljük.
smyrna-quince-tree-450w

Kategóriák
Egyéb kategória

A Staféta Kanalat tovább adom

dsc07535Eltelt az idő, amíg nálam volt a Bonduelle  Staféta Kanál, és kicsit közelebb kerültem a konzevekhez is. Aki olvasta a Leves minden napra könyvemet, az tudja, hogy egyáltalán nem gondolom ördögtől valónak a konzervek használatát, hiszen elképesztően megkönnyíti a hétköznapokat, ha van mit leemelni a polcról. 

Gyümölcsöt, lekvárt, és chutney-t én magam teszek el, mert ezeket úgy szeretem, ha a saját szám íze szerint vannak a fűszerezve, arról nem is beszélve, hogy sok gyümölcsöt magunk termelünk.
Viszont mondjuk csicseriborsót, babot, kukoricát, vagy lencsét mindig vásárolok. 

Tudjátok mire lennék még vevő? Csodálkozom is, hogy nem lehet kapni! Olajon üvegesre dinsztelt hagymára. Nem arról van szó, hogy ne tudnám magam megcsinálni, csak arról, hogy amikor munka után nagyon éhesen érünk haza, az szintén lerövidítené a vacsorakészítés idejét. 

Viszont például, ha nem létezne konzerv, akkor csak 1-2 alkalommal ehetnénk kukorica-krémlevest egy évben, mert addig finom édes amit a piacon veszek. Márpedig a gyerekek hatalmas rajongói a kukoricának.
Úgyhogy most fogom is kanalat, és továbbadom Lillának, aki stylist a konyhában 😉
Hajrá!

Kategóriák
Egyéb kategória

Menő food stlye az állatkertben

Én szeretem az állatkertet, de harminc percig állni, és egy alig mozgó teknőst bámulni azért nem mindig tudok. Legutóbb viszont a barátnőm felhívta a figyelmem, hogy micsoda ételkompozíciók vannak letéve a kifutók betonjára. 
Nem csak szanaszét dobált sárgarépa meg salátalevél, hanem komolyan megtervezett tányérok.
Bevallom, sokszor a reggeli nem ilyen mutatós és gusztusos nálunk, mint a rácson túl!
img_8198

Azt hiszem, egy dietetikus is megtapsolná: magok, répa, paprika, retek és egy kis kukac középen, hogy némi protein is legyen az ebédben.
img_8205
Salátaágy elmaradt, és a nagyobb állkapocsra való tekintettel a zöldségek is nagyobb darabokban kerültek a környezettel harmonizáló tányérokba.

Utolsó versenyzőnk kissé homályos a rossz látási viszonyok miatt, de azért tisztán látszik, hogy nem csak esetlegesen, hanem komoly tervezőmunka után kerültek a vitamin és rostdús zöldségek a cserépedénybe.
Utolsó versenyzőnk kissé homályos a rossz látási viszonyok miatt, de azért tisztán látszik, hogy nem csak esetlegesen, hanem komoly tervezőmunka után kerültek a vitamin és rostdús zöldségek a cserépedénybe.
Kategóriák
Egyéb kategória

Gyors, almás, gesztenyés süti

almas-gesztenyesVolt három szem, kissé fonnyadt almám. Olyan, ami legnagyobb bánatomra néha a szemétben végzi, mert tönkremegy. Most sikerült az utolsó pillanatban megmentem őket.
Vettem egy csomag kész leveles tésztát, azt a fajtát, ami a hűtőpultban van, sütőpapírra felcsavarva, mert szerintem azt a legkönnyebb használni. Volt itthon egy gesztenyemassza is, a natúr fajta, és egy kanálnyi narancslekvár. 
A kesernyés narancslekvár nagyon feldobta az almát, a gesztenyéhez pedig valódi rumot, és némi mézet kevertem, így az is igazán különleges lett. Összesen 35 perc alatt készült el, egy tíz perc alatt fogyott el. 
(A kép minőségéért elnézést, valami furcsa oknál fogva egyszerre ment tönkre a fényképezőgépem és a laptopom is, de már minden rendben, elképesztően sok receptet zúdítok rátok a napokban.)

Hozzávalók:
3 alma
1 ek vaj
3 ek narancslekvár

25 dkg natúr gesztenyemassza
4 ek méz
1 ek rum
kb. 4 ek forró víz

1 csomag  leveles tészta (275 gramm)

Az almákat megpucoltam, kicsumáztam, majd 1×1 centis kockákra vágtam. Nagy lángon, megpároltam a vajon. Amikor már nem volt sok leve, hozzáadtam a narancslekvárt is.
Közben a gesztenyemasszát botmixerrel elkevertem a mézzel, a rummal és forró vízzel. Akkor jó, ha kenhető sűrűségű lesz.
A sütőt előmelegítettem 200 fokra. Egy piteformába tettem a tésztát, a forma szélénél levágtam a túllógó tesztát, majd a pite alján szétkentem a gesztenyemasszát. Erre osztottam el az almát, majd 20 perc alatt megsütöttem.
Talán látszik a fotókon, hogy a töltelék nem ér a forma tetejéig. Ez nem véletlen, így lesz jó aránya a tésztának és a tölteléknek.

Kategóriák
Egyéb kategória

Hat szem krumpli

hat-szem-krumpliMióta gyerekeim vannak, nekem nem volt egy jó szilveszterem se. Nem a gyerekek miatt, hanem az éjfélkor előkúszó szorongás miatt, hogy mit hoz az újév. 
Tudom, hogy az én hülyeségem, de valahogy elkezdi szorítani a gyomromat az érzés, aztán felkúszik a szívemig, és nem ereszt. Leginkább azon aggódom, hogy lesz-e majd egészségünk, pénzünk, ennivalónk, időnk, szeretetünk. Tudom, hogy nem kéne, mégis szorongással telnek a napok, amíg el nem hiszem magamnak, hogy minden ugyanúgy megy tovább, mint az előző évben, és a nagy változások nem január elsején történnek általában.

Idén viszont most elkapott a szorongás, ugyanis napok óta tele vannak a hírek az elkövetkező áremelések híreivel. A hús már nagyon drága, és most jönnek majd a tejtermékek, írják az újságok.
Szerintem meg a zöldség és a gyümölcs a legdrágább, méghozzá annyira, hogy nem is csodálkoznék, ha az ország egy része tavaszra skorbutos lenne. 

Nagyanyámnak volt egy története, hogy a háborúban, amikor csak hat szem krumplijuk maradt hatukra, úgy döntöttek, hogy beosztják egy hétre. 

Arról jutott eszembe, hogy nekem is hat szem krumplim volt a hűtőben, és azon gondolkodtam, mi legyen belőle. Mi lenne, ha csak ez a pár szem krumplim lenne? Nyilván én is levest főznék belőle. 
Könnyű nekem, azért a krumplin kívül van itthon sok minden. Például két szem kápia paprika, egy fej fokhagyma, tejföl, pörkölt földimogyoró. Minden esetre hat szem krumpliból ketten nagyon jól lehet lakni ebédre, és még finom is volt, amit főztem.

Mert tele a kamra.

Mogyorós krumplileves és sült krumpli romesco mártással 2 főre:

Hozzávalók a leveshez:
2 közepes krumpli héjában félig megfőzve, majd összeroppantva, és kevés kacsazsíron ropogósra sütve
1 nagy marék pörkölt földimogyoró
1 gerezd fokhagyma
2 ek tejföl
1 ek fehérbor ecet
1/2 kk szárított tárkony
só, bors

Hozzávalók az olcsó „romesco” mártáshoz:
2 grillezett, megpucolt kápia paprika
5 dkg földimogyoró, megpirítva
1 paradicsom apróra vágva
1 kis szelet kenyér a héja nélkül
1 ek jó minőségű borecet  
2 ek olívaolaj 
chili
só, bors

Hozzávalók a krumplihoz:
4 szem krumpli héjában félig megfőzve, majd összeroppantva, és kevés kacsazsíron ropogósra sütve
4 ek kész romesco mártás

A leves:
A két szem krumplit miután ropogósra sütöttem kívülről, beledobtam egy tálba, ráreszeltem a fokhagymát, majd felöntöttem 7 dl lobogva forró vízzel a vízforralóból. Beleszórtam a mogyorót, hozzáadtam a tejfölt, az ecetet, a tárkonyt, a sót és a borsot, majd botmixerrel pépesítettem. 
Egy kanálnyi hideg vaj is mehet bele természetesen, de most kihagytam.

A mártás:
Feketére sütöttem a paprikákat a sütőben, majd meghámoztam. Ezután minden hozzávalót késes robotgéppel pépesítettem. Legjobb mozsárban elkészíteni, de bártan tegyük a késes robotgépbe darabolós funkcióra. 
Az adag kb. duplája, mint ami elfogy egy ebéd alatt.

A krumpli:
4 szem krumplit félig megfőztem, majd egy evőkanálnyi kacsazsíron egy serpenyőben jó ropogósra sütöttem, miután kicsit összeroppantottam, és félbe vágtam. A tetejére kanalaztam a mártásból, és jól megsóztam.

sultpaprika

Kategóriák
Egyéb kategória

Padlizsán curry

padlizsan-curry-4Létezik a Brinjal Curry nevű padlizsánétel, amit én annyira imádok, hogy bárhol a világon meglátom az étlapon, kirendelem. Értek már meglepetések, de nyilván nekem is csak valami elképzelésem lehet arról, milyen is ez az étel valójában. Azért egy londoni étteremben mégis jobban bízom, mint egy szlovákban, bár az is igaz, hogy valószínű mindkettőben magyarok dolgoznak.
Igazából akkor vagyunk szerencsések, ha kapunk apró, bébipadlizsánnak is nevezett padlizsánokat, olyat, ami kb. tyúktojás nagyságú. Eredetileg apró, zöld padlizsánokat használnak, ilyet nagyon ritkán láttam még csak Magyarországon.
Aztán ha ez megvan, akkor megtöltjük valamivel, leginkább persze lencsével, csicserivel, vagy mungóbabbal, majd valami klassz, csípős currypasztás szószban megfőzzük. A tetejére pirított mogyorót és koriandert szokás szórni. 
Én ragaszkodom a mini padlizsánokhoz, szerintem az alap, hogy benne van, de ettem már már olyat is, amikor nagy padlizsánt vágtak kockákra, amit megfőztek egy curryszószban, végül megszórták mogyoróval és korianderrel, és az az igazság, hogy az is jó volt. 

Hozzávalók 4 személyre:
12 mini padlizsán

6 ek főtt csicseriborsó (konzervből)
2 ek római kömény
2 ek koriander mag 
5 pici, piros chili (lehet kevesebb is, vagy ki lehet magozni)
2+4 ek földimogyoró

1 dl étolaj
1 ek mustármag
1 nagy hagyma apróra vágva

3 dl kókusztej
só ízlés szerint
2 ek tamarind paszta
1 gerzd fokhagyma
1 kk frissen reszelt gyömbér
 
2 ek petrezselyem zöld
2 ek gránátalma mag

Először a tölteléket készítjük el:
A csicseriborsót, a római köményt, a koriander magot és az 5 pici, egész chilit egy száraz serpenyőben addig kevergetjük pirítgatjuk, amíg érződni nem kezd a fűszerek illata. Ekkor áttesszük egy késes robotgépbe, és kevés sóval, illetve 2 ek földimogyoróval pépesítjük. Ha szükséges, adjunk hozzá kevés kókusztejet, hogy krémsajt sűrűségű pasztát kapjunk.

Az olajon addig süssük a mustármagot, amíg elkezd pattogni. Ekkor adjuk hozzá az apróra vágott hagymát, és pároljuk puhára. 

Közben a padlizsánokat vágjuk be hosszában keresztbe, és kanállal töltsük bele a csicseriborsós pasztát. 
Ami nem fér bele, azt dobjuk a padlizsánok mellé, az fogja fűszerezni a szószt.
Helyezzük a padlizsánokat a hagymára, és öntsük fel a kókusztejjel, keverjük hozzá a tamarind pasztát, a reszelt fokhagymát és gyömbért, majd sózzuk.
Lefedve főzzük addig, míg a padlizsán teljesen meg nem puhul. Nekem ez 40 perc volt, és félidőben picit pótolni kellett a folyadékot alatta kevés vízzel.

Mikor megfőtt, megszórtam a maradék mogyoróval és a gránátalmával, majd koriander híján petrezselyemmel. 

Rizzsel tálaltam. 
padlizsan-curry-1

Kategóriák
Egyéb kategória

És piacra valóban jártok-e?

piaclibaGondoltátok volna 20 éve, hogy a piacra járás afféle hobbi lesz, amit kicsit furcsa fiatalok, tudatosnak nevezett kisgyerekes családok, és a hipermarketbe kocsi híjján nem eljutó nyugdíjasok űznek majd?
Mert annak ellenére, hogy mindenki azt állítja, hogy rendszeresen piacozik, és valóban tele vannak a piacok pénteken és szombaton, lássuk be, hogy az emberek igenis átszoktak a hipermarketekbe.
Oké, nyilván mi nem, akik ezt írjuk és olvassuk, meg a barátaink se, de valakik mégis.
piacsajtPiac sincs annyi, mint amennyi régen volt, csak Budapesten jópár megszűnt az utóbbi pár évben. A Garay téri valamit nem is szabadna piacnak csúfolni, hiába árul benne pár zöldséges és néhány hentes. A Klauzál téri csarnokban csak hétvégén találni értelmes zöldségfelhozatalt, és kint a csarnok előtti piac teljesen elkopott az évek során. De említhetném a Hunyadi teret is, ahol igaz, hogy nyáron fantasztikus a kinti választék, de bent az állandó standokon egyre gyengébb a felhozatal. 
Ezzel párhuzamosan megszületett egy réteg, aki nem tudja elengedni a piacot, a piacra járás élményét, az illatokat, a hangokat, a kofákat, a termelőket. Szerencsére.
piactojasMindenkinek van egy hentese, akire esküszik, vagy legalábbis igyekszik a legutóbbi találkozás után mégis bizalmat szavazni neki. Halasa az szerintem senkinek sincs, de javítsatok ki, ha tévedek. 
Aztán jobb esetben van több zöldségesünk. Egy valódi kedvencünk, akinek nem csak az áruját szeretjük, hanem magát az embert is (Zsuzsi, igen rólad van szó!) és egy olyan zöldséges is, ami közel van, és legalább kétféle krumplit és hagymát árul.
piacpiacÉs akkor ott vannak a piacok királyai, ahova az elején említett csodabogarak járnak. Ezek mögött a piacok mögött általában egy nagyon elhivatott ember áll, aki önmaga is piacjáró, emberbarát, és hobbiszakács. Ez a három dolog mindig közös bennük.
Képesek összehozni heti vagy havi rendszerességgel annyi jó termelőt, akik megmozgatnak annyi igényes vásárlót, akik miatt érdemes ezt csinálni. 
Ezek a piacok már komoly programnak is beillenek. Általában van rajtuk gyerekprogram, élő zene, sőt, valamilyen jótékonysági aukció is. Nem csak egy gyors bevásárlós alkalom – bár azt is lehet azért -, hanem egy egész délelőttös program. 
piacsutiLehet vásárolni (alap ugye egy piacon) de a legjobb, hogy lehet kóstolni is, mert az árusok általában maguk a termelők is egyben, akik visszavárják az embert a következő héten is. Törzsvásárlókat szeretnének, hiszen azok a biztos bevételi források. A törzsvásárlók pedig kíváncsiak, kérdéseik vannak, visszajárnak, véleményt mondnak, és persze sokat vásárolnak. 
Most Rattner Réka hívott el, hogy bemutassa a piacot, amin már nyár óta dolgozik a kollégáival, a Trafó mellett a Tűzoltó utca 22-ben. A piacot Pancs gasztro-placcként, vagy Pancs termelői piacként találhatjátok minden vasárnap 14 óráig. 
piacgyerekjatszoVigyétek nyugodtan a gyerekeket, van klassz gyerekjátszó kézműveskedéssel és vetítéssel, és lehet reggelizni, kávézni is, sőt abból is összedobhattok magatoknak valamit, ami vásároltok, ha nem lenne épp a kedvetekre való kis kóstolócsomag. 
Amiért én biztosan visszajárok majd, az a szabad tartású tyúkok által tojás, a libaságok, a zöldségek és a francia sütemények. De elképesztően finom vegán kencéket vásároltunk, illetve csodás halas pitéket kóstoltunk, hogy a kutyakajáról ne is beszéljek. Igen, Záli megkóstolta a kutyakajákat, és igencsak megvolt elégedve. Nyugalom, csak emberek számára is fogyasztható alapanyagokból készül, úgyhogy kutyának, gyereknek egyaránt jó. 
Ami még nagyon klassz, az a kenyér választék, és a „táskás”, ahol végre lecserélhetjük a nejlonzacskókat, műanyag dobozokat olyan táskákra, amiben a hűtőben, vagy a pulton is friss marad az élelmiszer, mégsem szennyezzük a környezetet vele. Hogy mi van a kis zsákban, azt jópofa grafikák jelzik.
Ja, és a lényeg: ha nem kocsival érkeztek, akkor van forralt bor is!piactaska

Kategóriák
Egyéb kategória

Cimesz, a legjobb ami sárgarépával történhet

cimeszNem dicsekvés képpen mondom, de kihoztam a sárgarépából a legtöbbet, amit lehet. 
Ajánlom, hogy mentsétek el ezt a receptet, és amikor legközelebb liba, vagy kacsa kerül az asztalotokra, esetleg bárány vagy kecske, jusson eszetekbe a cimesz, vagyis ez a sárgarépából készült saláta.
A cimesz a zsidó újév egyik elmaradhatatlan fogása, sárgarépa és méz az alapja, hogy édes legyen az év. 
Készülhet borral, mazsolával, nyersen hagymával, anyukám például nyersen reszeli le, majd kaporral és mazsolával és vöröshagymával fűszerezi, én pedig minden évben többfélét készítek.
De ez az idei azt hiszem extra jól sikerült. Nagyon egyszerű, de a hagymalekvár miatt időigényes saláta, ami főleg libához és kacsához illik, megkockáztatva azt, hogy sokkal jobban, mint a dinsztelt káposzta!
Fontos, hogy kell a hagymalekvárba egy csipetnyi fekete hagymamag, másnéven Katicamag, de csak tényleg egy csipetnyi, mert nagyon karakteres az íze, és nem jó, ha elnyomja a mézet és a sárgarépát. 
Fekete hagymamag a nagy fűszerboltokban kapható.
(Írtam nemrég ezt a posztot sárgarépa témában, de már nem érvényes!)

Hozzávalók a hagymalekvárhoz:
3 nagy fej vöröshagyma
1 dl étolaj
nagy csipet só
3 ek méz
3 ek balzsamecet
1 csipetnyi fekete hagymamag

A vöröshagymát félkarikákra vágjuk, majd egy serpenyőben az olajon lassan megdinszteljük. Sózzuk, mézzel és balzsamecettel ízesítjük, és beleszórjuk a hagymamagot is. Nagyon alacsony lángon, gyakran kevergetve kb. 30 percig főzzük lefedve, majd levéve a fedőt, amíg a levét teljesen el nem fövi.
Másnapig hűtőbe tesszük, hogy az ízek összeérjenek.

Hozzávalók a cimeszhez:
1 kg sárgarépa
1 ek étolaj
csipet só
1-2 dl méz
a hagymalekvár

Másnap megpucolunk 1 kg sárgarépát, és közepesen vékony karikákra szeleteljük.
Egy nagy serpenyőben egy evőkanálnyi étolajon, és kb. 0,5 decinyi vízen egy csipet sóval, lefedve megpároljuk. A legvégén hozzákeverünk ízlés szerint 1-2 dl mézet. Édesen a finom!
Akkor jó, ha már majdnem teljesen puha, de még nem esik szét. 

Összekeverjük a hagymalekvárral, és egy órát pihentetjük mielőtt megennénk.

Kategóriák
Egyéb kategória

Csokis narancsos lékoh

img_1884Idén csokoládés, narancsos lékoh-ot sütöttem, és először azt gondoltam, hogy majd vacsora végén megkérdezem a vendégeket, hogy a kávé mellé kérnek-e egy kis süteményt, és akkor majd ezt adom, de szokás szerint nem kérdeztem meg őket a kávéról.

A másik kávés szokásom, hogy megkérdezem, hogy kérnek-e kávét, majd miután igennel válaszoltak, nem főzök nekik. Nálam elég nehéz kávéhoz jutni, pedig esküszöm, hogy nem sajnálom senkitől.
Eléggé jóllakottnak tűntek egyébként, kivéve a gyerekeket, akik nyilván nem voltak éhesek egész este, aztán meg fintorogtak a menüre, majd kaláccsal laktak jól. 

Főztem gyömbéres sárgarépalevest, datolyamézes csirkét almával és kuszkusszal, extra sárgarépacimeszt (recept holnap), céklát mézzel és tahinivel, mézes-sáfrányos barheszt, volt hummusz és aszalt paradicsomos padlizsánkrém is. No meg a lékoh, ami mellé lágyan felvert tejszínhabot gondoltam mézzel, de ugye ez a kávé miatt elmaradt. Egyébként azért sem hiányzott, mert a barátnőm hozott egy isteni gluténmentes sütit, és azt ettük.

Hozzávalók 2 formához:

1 ¾ csésze méz
1 csésze erős kávé
1 csésze cukor
4 db tojás
6 evőkanál olaj
3 és fél csésze liszt
2 csomag sütőpor
2 narancs reszelt héja
1 csésze kandírozott narancs
1/2  csésze mandula
1 csésze étcsokilencse
1 ek frissen reszelt gyömbér
¼ kávéskanál reszelt szerecsendió
¼ kávéskanál őrölt szegfűszeg
1 kávéskanál őrölt fahéj

2 narancs frissen facsart leve

A mézet a kávéval felmelegítjük, majd félretesszük. A tojást kikeverjük a cukorral és az olajjal.
Aztán hozzáadjuk az átszitált lisztet a belekevert sütőporral. 
Hozzákeverjük az összes fűszert, a mandulát és a csokit is.
A masszát sütőpapírral bélelt sütőformába öntjük, és 70-80 percig sütjük 200 fokon tűpróbáig.
A forró sütikre locsoljuk a narancs levét, de csak lassan, hogy legyen ideje beinnia.
Egy nap állás után lesz jó igazán.