Kategóriák
Egyéb kategória

Forró, őszi saláta

aldi granatlama1.jpg
Nagyon megörültem, amikor megláttam, hogy milyen olcsó a fehér hagyma az Aldiban. Imádom ezt a fajta hagymát, édes, lédús, ropogós, de nincs az a  durva hagymaszaga, mint a vörösnek. Hétvégén szívesen esszük vacsorára is, teljesen nyomtalanul el lehet tüntetni a szagát egy fogmosással, mondhatni csókálló :-)
Most épp egy saláta készült belőle, minden más idényzöldség benne. Egy pohár borral mondhatni ünnepi vacsora. Aki keveselné, az nyugodtan süthet mellé húst, szerintem a tök édessége miatt elbír valami zsírosabbat is, mondjuk tarját, esetleg lazacot.
Ha megcsináltátok a múltkori ananászfagyit vacsorára, akkor legyen most ez a böjtje. Szerintem nem rossz böjt!

Hozzávalók:

4 fehér hagyma, negyedekbe vágva

1/2 sonkatök megpucolva, 1,5×1,5 centis kockákra vágva

4 ek extraszűz olívaolaj
3 ek méz
3 ek mák 

kesudió vagy dió
2 kk chili pehely
2 gránátalma
só, bors
2 nagy csokor petrezselyem

aldi granatlama2.jpg 

A sütőt előmelegítem 180 fokra. Egy tepsit kibélelek sütőpapírral, majd erre szórom a sütőtök kockákat, és a hagymagerezdeket. Meglocsolom olívaolajjal, rácsorgatom a mézet (főleg a hagymára), majd szép pirosra sütöm kb. 30 perc alatt.

Közben egy száraz serpenyőben óvatosan megpirítom a mákot, félreteszem, és megpirítom a kesudiót is. Amikor a zöldségek megsültek, megszórom a dióval és a mákkal, majd chilivel és sóval fűszerezem. Tálalásnál adom hozzá a gránátalma magokatés az apróra vágott petrezselymet .

ALDI_3C_RGB_logo_1.pngAz alapanyagokat és a posztot az ALDI és az ALDI Háziasszonyai támogatták. (x)


Kategóriák
Egyéb kategória

Ananászfagyi hirtelen felindulásból

ananaszfagyi1.JPGTalán a későőszi nyárnak köszönhető, de valamelyik nap úgy megkívántam egy gombóc fagyit. Mondtam is a fiamnak, hogy együnk valami gyümölcsfagyit, és ő persze társam volt az elképzelésben. Nagy volt a csalódás, amikor a kedvenc fagyisunknál kiderült, hogy náluk akkor is téli szezon van, ha 25 fokot mutat a hőmérő, mert a naptár az úr.
Mondtam neki, hogy ne búsuljon, veszünk fagyasztott málnát, és összeturmixoljuk kevés tejszínnel, aztán megesszük a napsütésben, de amikor meglátta az ananászt a gyümölcsök között, rögtön ananászfagyit szeretett volna. Még soha nem csináltam ilyet, de én is imádom az ananászt, mi bajom lehet belőle? 
Különben is, meglepően olcsó most ez a gyümölcs, vagy mindig olcsó csak én nem szoktam figyelni, nem tudom, de ajánlom, hogy készítsetek belőle fagyit! Hidegben is tökéletes, a fűszerek miatt van valami kis téli íze. Mivel a fagyigépem tartálya nem volt a mélyhűtőben, egyszerűen műanyagdobozban fagyasztottam, többször átkeverve.

Hozzávalók:
1 egész ananász
10 dkg porcukor
1/2 lime reszelt héja
1 rúd vanília kikapart magjai
1 szegfűszeg kávédarálóban megdarálva
1/2 kk kardamommag kávédarálóban megdarálva
2 dl + 4 ek mascarpone
2 dl tejszín habbá verve

3 ízlész szerint cukor

 Az ananászt megpucoltam, kockákra vágtam, és botmixerrel pépesítettem. Hozzáadtam a fűszereket és a 4 kanálnyi mascarponét, de ezt már csak kanállal kevertem bele. Műanyagdobozba töltöttem és húsz percenként villával átkevertem, amíg fagyi állaga nem lett. Amikor elkészült, felvertem habbá a tejszínt, kevés cukorral ízesítettem, majd a maradék mascarponéhoz kevertem. Fele-fele arányban adagoltam egy nagy pohárba a fagyit és a krémet. 
Vacsora helyett 🙂

ALDI_3C_RGB_logo_1.pngAz alapanyagokat és a posztot az ALDI és az ALDI Háziasszonyai támogatták. (x)

Kategóriák
Egyéb kategória

A ciderben párolt hagyma lényeg

csicseri cider1.jpgEgy éve még elég volt hármunknak két kacsamell ebédre, de azóta Dávid is simán megeszik egyet, és Záli is beszállt a harcba, ha olyanja van, nála is lecsúszik egy fél.
Mindegy, most csak egy csomag volt itthon, ami két darab, úgyhogy valami komolyabb köretet kellett mellé készíteni, hogy mindenki jóllakhasson.
Nem tudom mi történt, de idén alig eszünk krumplit. Ok, az újkrumpliból azért többször jóllaktunk, de különben kéthavonta ha a tányérunkra kerül. Ez persze nem baj, csak most épp rácsodálkoztunk.
Különben az egész ebéd a ciderben párolt hagyma utáni vágyamból indult, mondhatni az benne a lényeg, a többi csak a körítés. Megállja a helyét főételként is, egy jó meleg saláta szerepében. Ebben az estben tennék rá petrezselymet vagy snidlinget. 

Hozzávalók:

4 nagy fej, gyenge hagyma (én fehéret használtam)
0,5 dl extraszűz olívaolaj
4 dl félédes cider (Almacid)
1 kk frissen reszelt gyömbér
nagyon kevés chili

2 doboz 400g-os csicseri konzerv
1 gerezd fokhagyma
2 kaliforniai paprika

50 dkg salátaburgonya héjában megfőzve
4 ek kacsazsír (ami a mellből kisül)
2 kacsamell
só, bors

A kaliforniai paprikát a gázlángon minden oldalán feketére sütöttem, majd egy nejlonzacskóba tettem tíz percre, hogy könnyen hámozható legyen, végül megpucoltam, és leöblítettem, felkockáztam. A hagymát vékony félkarikákra vágtam, és a cider felével, illetve az olívaolajjal együtt feltettem egy serpenyőbe párolódni. Néha megkeverve addig pároltam, amíg a cider elfőtt. Ekkor sóztam, és a gyömbérrel illetve a chilivel fűszereztem. Apró adagonként hozzáöntöttem még a maradék cidert, majd amikor már az utolsó csepp is a hagymában volt, és el is párolgott, akkor hozzákevertem a leszűrt csicserit, a felkockázott paprikát és a fokhagymát. 
Közben megfőztem a krumplit. Kisütöttem a kacsamelleket, oldalanként 5 percig. Amikor megsült, betettem a sütőbe 60 fokra kicsit pihenni. A visszamaradt zsírban megsütöttem a hosszában félbevágott krumplikat.

Kategóriák
Egyéb kategória

Emlékeztek még a gyerekkori kedvencetekre?

Én nagyon jól fel tudom sorolni, egészen húsz éves koromig, hogy mikor mi volt a kedvencem. 
Az első, a tükörtojás, reszelt sajttal és snidlinggel. Ezt 2 éves koromtól egészen 4 évesig reggeliztem minden áldott nap, különben sírtam, rosszabb esetben hisztiztem is. Ehhez még hozzátartozik az is, hogy hajnalban keltem, mert hatkor én voltam az első a bölcsiben, ami város másik végén volt, úgyhogy ez a nem éppen könnyű kis reggeli olyan hajnali öt felé csúszott le.
Aztán berobbant nagyanyám juhtúrós sztrapacskája, ami legalább tíz évig tartotta magát, igaz, anyu nem csinálta addig, amíg nagymamám élt, úgyhogy hiába volt a kedvencem, ritkán ettem belőle a távolság miatt. 
Egy időben megosztotta a trón a hortobágyi húsos palancsintával, amit anyu nagyon jól csinált. Ez se egy pár perc alatt összedobható étel, úgyhogy szerintem évente párszor készült csak, és én mindig nagyon boldog voltam tőle. Hét évesen egy hónapot Angliában töltöttem a nagybátyáméknál, és amikor hazajöttem, a szüleim ezzel vártak. Annyira sós volt, hogy nem tudtuk megenni 🙂 Azóta is emlékszem a nagy szomorúságra.
fish and chips4.JPGEzen a nyáron egyébként fisch and chipsen éltem én is Angliában, amit akkor leginkább a krumpli mellé adott fa villácska miatt kedveltem, össze is gyűjtöttem belőle huszonvalahányat. Persze a jó sok ecettel megszórt krumpli se volt akármi, részemről a halat inkább meghagytam az unoaktesóimnak. video_player_screenshot.jpgAz Együtt Egy Asztalnál csoportba most került ki az a videó, ahol a Coca-Cola Együtt Egy Asztalnál kampányának nyerteseivel épp a fish and chipset kóstoljuk a tengerparton. Utána következett a másik nagyanyám által istenien készített vadas, kizárólag krumpligombóccal. Most is megtudnám enni minden nap!
Illetve volt egy étel, amit a menzán ettem először, és kikönyörögtem anyutól, illetve azóta is főzöm, hiszen Dávidnak is meglehetősen bejön, ez a tejfölös szelet, ami egy hirtelen megsütött hússzelet, tejfölös, mustáros, fokhagymás szószban. Természetesen spagettivel. Legalábbis otthon spagettivel készült, mert az iskolában spagetti véget adtak mellé. Ha valaki olyan fiatal lenne, hogy nem emlékezne erre a gasztronómiai remekre, annak elárulom, hogy ez a gyárban levágott, letört tésztadarabkák többkilós zsákban árult vége volt, amin egy malacpersely hirdette, hogy milyen olcsó, takarékos választás.
Na, utána már a bolonyai spagetti következett, ami szerintem egy egész évtizedig tartotta a helyét, ugyanis egyik nagynéném olasz, így ezt az ételt elég jól készítettük a családban.

fish and chips2.JPGÉs olyan húsz évesen elvágták a sorozatot, azóta rengeteg dolgot szeretek, és nem is annyira ételek a kedvenceim, mint inkább alapanyagok, fűszerek.
Dáviddal eészen más a helyzet. A tükörtojást nem tudtam megszerettetni vele, se sajttal, se nélküle. Bezzeg a rántotta megy, vagy egész jó angol lenne belőle, mert hónapokig nem képes megunni a paradicsomos babot pirítóssal. 
Évekig élt olívaolajos spagettin, aztán ez a hatalmas szénhidrát éhsége átcsapott húslevessel felöntött hatalmas mennyiségű levestésztára. Húslevest azóta is minden héten főznöm kell, de már helyreálltak benne az arányok. 
Aztán soha nem utasítana vissza egy nagy tányér krumplistésztát se, de már szerencsére kedvenccé vált a kacsamell és minden, akár brutálisan csípős thai illetve indiai curry. Persze ő is gyerek, jöhet minden, ami pizza, vagy ami paradicsomos tészta. Pár éve nagy kedvenc lett a brokkoli és mindenféle zöldsaláta, és erre bevallom nagyon büszke vagyok!
Érdekes, hogy Záli még csak 13 hónapos, de már most határozott ízlése van. Általában bejön neki minden leves, ő is odavan a sajtokért, a juhtúróért, és általában az indiai ételekért. Ha csípne akkor is kiköveteli, legfeljebb a húst leöblítem neki, a szószt pedig nagyon kicsi arányban keverem el a rizzsel. És szerencsére a zöldségeket is meglehetősen kedveli, kivéve a sütőtököt, de azt meg nem erőltetem. 


https://www.facebook.com/egyuttegyasztalnal

fish and chips1.JPG

Kategóriák
Egyéb kategória

11 hónap Baszkföldön

Soha, a gasztronómiában ilyen magasan képzett személy nem írt még ebbe a blogba, mint Haris Eszter. Nemrég érkeztek haza Heiszler Olivérrel Baszkföldről, ahol nagyon menő helyen, Martín Berasategui három csillagos éttermében dolgoztak, és a Basque Culinary Centerben tanultak. Eszter egy rövid (legalábbis számomra rövid) blogot is írt a kint töltött időről. 

fuegonegro.jpg
Heiszler Olivér amióta az eszét tudja, egyedül a gasztronómia világában érzi magát igazán otthon.
Olyan céltudatossággal készült a szakácspályára, ahogy mások tudományos karrierjüket építik, csak a tankönyvek helyett a Larousee Gastronomique szócikkeit, a Bouchon receptjeit és a Silver Spoon leírásait tanulmányozta. 
17 éves korában egy nyári munka kapcsán került közeli kapcsolatba a vendéglátással a belvárosi Cyrano étteremben. Az itt töltött 4 év alatt végigjárta a szamárlétrát, majd a Costesben (az első magyar Michelin csillagos étterem) folytatta tanulmányait.
Ezután következett egy rövid kitekintés a Chateau Visz-re Eric Schröter (két Michelin csillagos séf) konyhájára , majd az Aranyszarvasban, a 2010-es év felfedezetje, Mogyorósi Gábor csapatában töltött el egy évet.
Egy pár hónapig az Onyx konyháján dolgozott (a második magyar Michelin csillagos étterem), akkor szerzett tudomást arról, hogy munkatársat keresnek a Mák Bisztróba.
Huszár Krisztián, aki 2011-es év felfedezettjének keze alatt töltött másfél év után fogant meg benne az elhatározás, hogy külföldön kell tovább tanulnia, a helyszín pedig nem lehetett más mint Európa új gasztronómiai központja, Baszkföld. Az itt töltött egy év alatt az egycsillagos Mirador de Ulia Étteremben, valamint a három Michelin csillagos Martin Berasategui és Pedro Subijana (Akelarre) éttermeiben mélyítette tovább tapasztalatait és tanulta az új baszk konyhát.
Olivér a hazatérése utáni első vacsoraestjén a baszk konyhaművészet számára legkülönlegesebb ízeit felvonultató kilenc fogásos menü mellett az észak-spanyol borok és sidrák legjavából álló válogatással várja vendégeit október 21-én 19 órai kezdéssel.

Shopping 024.jpgHaris Eszter írása:

Majdnem egy évig éltünk San Sebastianban. Az észak-spanyolországi város Baszkföld szíve, csekélynek mondható 190 000 fős népességéhez képest rengeteg a Michelin csillag, szám szerint 16.

Mielőtt odaköltöztünk, nem tudtuk elképzelni, hogyan alakulhatott ez így, amikor ott voltunk, szép lassan jöttünk rá. Ahhoz, hogy tényleg értsük, miről is van szó, meg kellett ismernünk baszkokat.

Azt hiszem, az ide érkező turistákat két csoportra lehet osztani: azokra, akik szörfözni jönnek és azokra, akik enni. Akik elsősorban enni jönnek, azok minél messzebbről jönnek, annál valószínűbb, hogy elsősorban valamelyik háromcsillagos étterembe jönnek célirányosan, de azért ők sem hagyják ki a pintxo (ejtsd: pincsó) bárokat.

A pintxo a magyarok szókincsében a hajdani Mák bisztróban rögzülhetett, ahol a szintén Baszkföldön inspirálódott Huszár Krisztián kínálta a párfalatos alternatívát a főételek mellett. Sokaknak van képük a spanyol tapasról, talán a különbség méretbeli a pintxo javára, ami lehet kanapé szendvics, olajban sült töltött tészta, nyárs, vagy bármi, amit leginkább kézzel vagy egy kis villával pár pillanat alatt el lehet tüntetni.

Pinxo 010.jpgA legemblematikusabb falat Gilda. Olyannyira képviseli a helyi kultúrát, hogy az egyik kollégám a felkarjára tetováltatta. Ez a nyárs egyszerű: egy zöld olívabogyó és egy őshonos, hosszúkás, almaborecetben pácolt paprika közé behajtogatnak egy sózott szardellafilét. Hogy mitől annyira menő? A sós, a keserű és a savanyú ízek harmonikus hatásától.

A falatok mellett ración (szó szerinti fordításban adag) is választható, ami magyar mércével talán zónaadagnak minősíthető. Olyan ételeket kínálnak ebben a formában, amiket nem lenne egyszerű evőeszköz nélkül fogyasztani. A mi személyes kedvencünk a madridi pacal (nem helyi és nagyon nem kóser, tele chorizoval és egyéb disznókészítményekkel) valamint a fokhagymás-fehérboros szószban tálalt csiga, de népszerű tétel a húsgombóc paradicsommártással és sült krumplival.

Meglepő, hogy mennyire nem számít tabunak a mikró használata egy városban, ahol tüntettek, amikor megnyitott a belvárosi McDonald’s. A legtöbb bárban, ahol nem vaslapon készítik frissen, rendelésre az ételeket, ott hullámok melegítenek szinte mindent. Jobb esetben megkérdezik, hogy a pultról kiválasztott apróságokat melegítsék-e. Rosszabb esetben csak kikapják a kezedből a tányért és látván a kétségbeesett arcod, ’hidd el, jobb lesz az úgy!’ felkiáltással már csattan is az ajtó.

Gyakran használt elektromos eszköz még a fritőz, mégpedig az egyik legőszintébb étel, a pimiento del padron miatt. Ez nem teljesen helyi, az ország más részein is előszeretettel fogyasztják, de a baszkok esküsznek rá, hogy ők találták ki. A pici, halványzöld paprikákat forró olajba dobják egy-két percre, leszárítják, megszórják sópehellyel és kész is. Nem csak nekünk csípődött be nagyon, egy barátunk nyár végén nyit azonos néven egy tapas bárt Budapesten.

Shopping 074.jpgA hús szerelmesei sem maradnak hoppon az óceánparton. A szó, amit keresni kell: txuleta vagy chuleta. Ne várj se többet, se kevesebbet, mint egy igényednek megfelelően elkészített, minimum 40 dekás hússzeletet. Leginkább rostélyosból készítik, ám köszönhetően az elképesztően magas évi csapadékmennyiségtől örökké zöldellő réteknek, ez nem csak egy rostélyos. Ez talán életed legjobb rostélyosa. A faggyúnak is olyan íze van, hogy amikor nem figyel senki, egy sült paprikával takarva kis bűntudattal a szádba nyomod, mert nem bírod megállni.

A halaknak és herkentyűknek itt az óceánparton fölösleges reklámot csinálnom. Hajnalban kifogják, reggel megveszed, délben megeszed. Garantált a frissesség, soha nincs egy kétesen homályos tekintetű hal a pultokon. A halboltok kínálatát képezi a petrezselyem és a fokhagyma, ami jól illusztrálja az áltagos elkészítést: olívaolaj, fehérbor, fokhagyma, petrezselyem, esetleg almaborecettel segítenek rá a savhatásra. 

 Ami nagyon helyi, az a bonito del norte, ami magyarul germon vagy hosszúúszójú tonhal néven fut. A friss halhús színe, elkészítve pedig a textúrája is egészen hússzerű, konzerv formában is kapható.

A vegetáriánusok a bárokban kisebb a kínálat, olyannyira, hogy számszerűsíthető. Az említett sült paprikákon kívül a tortillát merjük még ajánlani, ami krumplis tojáslepény, de gyakran tesznek bele sonkát vagy sózott tőkehalat, így nem teljesen rizikómentes.

Kép 022Azt kell hinnünk, hogy a baszkok nem kifejezetten édesszájúak. A legtöbb eredeti helyi desszert mandulával vagy mandulaliszttel készül és nem kifejezetten édes. Amit mi is megkedveltünk, az a pastel vasco, magyarul baszk sütemény, omlós tésztába töltött cukrászkrém a tetején mandulával.

Ha arra jártok és szerettek enni, kötelező, ha amúgy nem jártok arra, akkor is erősen ajánlott ellátogatni. Számunkra felejthetetlen élmény volt.

Ha kedvet kaptatok, szeretettel várunk benneteket:

Basquest[1]_1

 

Kategóriák
Egyéb kategória

Csokoládés-szilvás rétes

szilvas retes1.jpgGyönyörű szilvát láttam még a zöldségesnél, úgyhogy mégse kell megvárni a jövőévi szilva szezont ezzel a recepttel. Dórával sütöttük ezt a rétest Gyermelyen a Kertfesztiválon. Nincs is nagyon sok mondanivalóm róla, hacsak az nem, hogy én sajnos nem tudtam megkóstolni, mert kitettük hűlni, és mire észbe kaptunk, már nem volt egy darab se.
Állítólag eszméletlen jó volt.
Persze milyen legyen egy rétes, amihez a szilvát a kertben szedtük, majd meglocsoltuk némi szilvapálinkával, és az étcsokoládét se sajnáltuk belőle?
A rétes az egyik legjobb sütemény: kevés tészta, eszméletlen sok gyümölcs. Lehet bele tenni 1/3 mennyiségű aszalt szilvát is, és csipetnyi őrölt kardamomot is, amitől kicsit töményebb, ám annál finomabb lesz!

Hozzávalók 3 rúdhoz:
2 kg szilva kimagozva, félbe vágva
20 dkg nádcukor
2 kk őrölt szegfűszeg
1 dl szilvapálinka
30 dkg durvára vágott dió
kb 20 dkg zsemlemorzsa (jó minőségű)
10 dkg csoki lencse (vagy apróra vágott étcsoki)
5 dkg vaj
1 csomag réteslap

A sütőt előmelegítjük 200 fokra. Egymásra fektetünk három réteslapot, és az alsó kettőt alaposan megkenjük olvasztott vajjal. A szilvát elkeverjük a cukorral, szegfűszeggel, és a pálinkával. Harmadát a réteslap hosszú oldalára halmozzuk, majd meghintjük dióval és csokilencsével. Csak utána szórjuk meg zsemlemorzsával. Szorosan feltekerjük, a két végét behajtjuk, hogy ne folyjon ki.
A tetejét is megkenjükvajjal, majd villával megszurkáljuk.
Kb. 25 perc alatt sütjük szép pirosra.

szilvas retes2.jpg

Kategóriák
Egyéb kategória

A vacsora a testet vagy a lelket táplálja?

taplalo41.jpgSzámít, hogy van-e terítő az asztalon amikor vacsorázunk? Vagy ha van, számít is bármit ha szerda este még mindig ott a hétfő esti vacsora nyoma? 
Persze, egy mesebeli életben minden este előkapom a szekrényből a kikeményített, egyformára hajtogatott hófehér abroszokat, majd vacsora végeztével egy laza mozdulattal bedobom a szennyesbe, ahonnan másnapra újra a szekrénybe kerül. Ki tudja hogyan?! 
Hát, bevallom, nálunk nem így folyik a vacsora. Hetente háromszor kiborítja Dávid az innivalót, miközben hevesen gesztikulál, vagy Záli dob a kanállal az asztal közepére egy jó adag főzeléket. Így pl. terítőt csak péntek estétől teszek fel, és ha egy folt eltakarható a leveses tállal, akkor bizony vasárnap estig nem is cserélem le. Szuper kis műanyag tányéralátéteim vannak hétköznapokra.
Egyszerűen nem ezen múlik az este. Pont úgy nem nyom a latba a terítő, mint ahogy az se, hogy minden este bio bébirépa legyen a köret. Igyekszünk tápláló ételeket enni, odafigyelek a vitaminokra és az elkészítési módra is, de nem rugózom ezen annyit mint pár éve. Amikor Dávid megszületett, még komoly elveim voltak azzal kapcsolatban, hogy mit ehet majd és mit nem, de azóta sokat enyhültek a nézeteim.
Általában sikerül úgy intézni, hogy lehessen választani. Nem muszáj megenni a francia karfiolt (recept holnap), de enni kell belőle. És persze nincs helyette torta. De ésszerű kompromisszumra hajlandó vagyok, ha valami nagyon nem jön be. 
Érdekes de megfigyeltem, hogy a mi családunk pont az ellentéte a Coca-Cola Együtt egy asztalnál kampánya kapcsán végzett felmérés átlagával. A felmérés szerint ugyanis a magyar családok hétköznap a vacsoránál beszélik meg, hogy mi történt az iskolában (63%). Nem mintha én nem nyaggatnám ezzel a gyereket, de hazafelé túlesünk ezen az első öt percben, utána már nem nagyon kell vele foglalkozni.
Viszont nagyon tetszik, hogy a családok 14%-a beszéli meg a jövőbeli terveit a vacsoraasztalnál. Gondolkodtam rajta, és mi ilyesmiről szinte mindig séta közben, vagy a kanapén ücsörögve beszélgetünk.
Jó látni, hogy úgytűnik, képesek vagyunk mindnyájan kicsit lelazítani hétvégén. Míg pénteken este 63% gyötri a gyerekeket az iskolával, addig a szombati ebédnél már csak 45% hozza szóba, míg vasárnapra sikerül teljesen magunk mögött hagyni a témát, és csak 33% hozza fel témaként. Persze gondolom itt nem arról esik szó, hogy mit játszottak az udvaron, vagy ki kibe szerelmes, hanem inkább a matek dolgozat vagy a vers megtanulása a téma.
Múlt héten kipróbáltam, hogy délután megkérdeztem a gyereket, mi az, amiről vacsora közben szeretne majd beszélgetni. Első nap még nem igazán értette, hogy mire megy ki a játék, mert eddig mindig arról beszélgettünk, ami éppen eszünkbe jutott, és persze jó is a spontaneitás, de ha van egy terv a beszélgetésről, akkor amíg melegszik a vacsora, mindenki tud gondolkodni rajta, hogy mi az, amit érdemesnek gondol elmondani a témában. Persze ez nem nagyon kötött dolog, eddig minden alkalommal legalább ötféle témát átbeszéltünk vacsora végére, és mindig egészen máshova kanyarodtunk, de szerintem nagyon jó kis játék, érdemes kipróbálni. Főleg azért, mert egy kiskamasz a negyedik alkalomra már olyan témákat hoz fel, amit tényleg fontosnak talál az életében. Jó ezekre odafigyelni. Na és mi tagadás, az is jól esik, amikor olyat választ ami csak minket érdekel 🙂

Siv Widerberg: SÓDERPARTI

Daniel,
aki az osztályunkba jár,
a vacsorát Sóderpartinak hívja.
„Sódert esztek vacsorára?”

kérdeztem egyszer
(mert szerintem ez a
Sóderparti
olyan lükén hangzik).
„Frászt” mondta Daniel,
„húst eszünk,
és mindenki nyomhatja a sódert,
és senki se mondja,
hogy fogd be a szád,
és mindig kipakolhatod,
ami a szívedet nyomja”
mondta Daniel és nevetett.

Mégiscsak lükén hangzik, hogy Sóderparti.
De Ami a Szívedet Nyomja, az már igen!
Nálunk csak olyan közönséges
Vacsora van.

(Köszönöm a verset Nórának, a FB-on osztotta ezt meg velünk!)

https://www.facebook.com/egyuttegyasztalnal

taplalo11.JPG