Kategóriák
Egyéb kategória

A legjobb kakaós csiga

A kakaós csiga egyértelműen sokkal jobb ún. blundel tésztából, vagyis hajtogatott élesztős tésztából készítve. A facebookon úgy tűnt, hogy a túrós táskát is ebből szeretitek jobban, úgyhogy maga a tésztarecept csak alap, bárhogy formázható, bármivel tölthető. Most éppen őszibarackkal a legjobb szerintem, de a kakaós csiga is jó választás.
Én szinte soha nem iszok tejet, de a kakaós csiga egy bögre hideg tejjel maga a mennyország! 
A blundel tészta azért is szuper választás, mert így „szaftos” lesz a tészta, és a frissességét, puhaságát másnapra is megőrzi, ami a sima kelt tésztáról nem mondható el sajnos. Igaz, én ezt is, azt is azonnal fagyasztom, ha kihűlt.
Tulajdonképpen hagyományos egy kelt tésztát készítünk, és ebbe hajtogatjuk a vajat, így az élesztő és a vajrétegek egyszerre növelik a tészta térfogatát sütés közben.
Na, jöjjön a tészta, megpróbálom leírni hogy is készül. Leírni sokkal bonyolultabb, mint elkészíteni!

A tésztához:
40 dkg finomliszt
10 dkg rétesliszt
25 dkg vaj
280 mg tej (érdemes mérlegen mérni a tej súlyát, így pontosabb lesz)
25 g friss élesztő
1 tojás sárgája
10 dkg porcukor
csipet só

A töltelékhez:
3 ek jó minőségű kakaópor 
2-3 ek porcukor
2 ek olvasztott vaj

Kép innen, az enyém is majdnem ilyen szép volt, csak a vaj nem volt ilyen klassz sárga 😉

Először vajalapot készítünk.
A vajat és 10 dkg lisztet összegyúrunk vajalapnak. Ezt késes robotgéppel a legjobb csinálni úgy, hogy a hideg vajat nagy lyukú reszelőn lereszeljük, majd a liszttel a gépbe tesszük, és pár másodperc alatt összedolgozzuk. Nem szabad túl sokáig forgatni, nem olvadhat meg a vaj!
A kész vajnak, mérjük le a 20 %-át vagyis 7 dekát és tegyük félre a tésztaalaphoz.
A maradék vajalapból  négyzetet formázunk,  és sütőpapírba csomagolva 20 percre betesszük a hűtőbe.

A tej felét langyosítsuk majd morzsoljuk bele az élesztőt egy kevés cukorral. A tej másik felében oldjuk fel a maradék cukrot, a sót, és keverjük el benne a tojássárgáját is.  Ha az élesztő felfutott akkor a keveréket és a 7 deka vajalapot a liszthez öntjük és jól kidolgozzuk karos dagasztógéppel. 

Borítsuk lisztezett deszkára, a tetejét viszonylag mélyen vágjuk be keresztben, majd pihentessük 20 percet.

A megkelt tésztát négylevelűlóhere-alakúra nyújtjuk.
Enne a közepére tesszük a vajalapot, majd ráhajtjuk a tészta egymással szemben elhelyezkedő leveleit.
A 2 cm vékonyra kinyújtott tésztát szimplán hajtjuk, majd a tésztát 90 fokban elfordítjuk.  Fordítás után újra nyújtjuk és duplán meghajtjuk. 

A szimpla hajtogatás:
A tészta képzeletbeli középvonalára ráhajtjuk az egyik szélét, majd a másik felét a már behajtott részre hajtjuk. 

A dupla hajtás:
A tészta képzeletbeli középvonalára ráhajtjuk a tészta egyik negyedét, majd a másik felét is.

Hajtogatás után a tésztát becsomagolva 20 percig pihentetjük. 

A hűtőből kivéve ismét kinyújtjuk, de már csak egyszer szimplán hajtjuk, utána elforgatjuk 90 fokban, és újabb 20 percet pihentetjük a hűtőben.

Kivesszük a hűtőből, és 1 centi vastagra nyújtjuk. Megkenjük olvasztott, de nem meleg vajjal, megszórjuk a cukrozott kakaópórral. Erre még locsolhatunk egy kevés vajat, majd nem túl szorosan feltekerjük  a tésztát.
1,5 cm vastag szeletekre vágjuk, majd  sütőpapírral bélelt tepsire sorakoztatjuk a csigákat.
Még 20 percig kelesztjük, majd 210 fokos gőzös sütőben 12 percig sütjük.

 
 
Kategóriák
Egyéb kategória

Nem kell szuper maminak lenned!

Ezt már olyan régen meg akartam írni, de aztán mindig kimaradt, hiszen ez egy szuper mami blog, ahol láthatjátok, hogy én aztán minden nap hatfogásos ebédet főzők a gyerekeimnek. Csakhogy ez nem igaz.
Van amikor három napig is olyan étel van, amit nem szeretnek, mert épp válogatnak. Van amikor nem is főzök, hanem lemegyünk valahova enni (azt bezzeg mindig szeretik!), és olyan is van, amikor nagyon sajnálják magukat, mert vajaskiflit kell enniük vacsorára (mindjárt jön a recept).
Sőt, el szoktam engedni a fiam hamburgerezni a barátaival, és szokott kapni a lányom is néha olyan rettenetes jégkrémet, amit én nem ennék meg, mert tuti semmi normális alapanyag nincs benne, és a hupikék törpikék szín is csak valami rettenetes és meglehetősen túltolt ételfesték eredménye, de most miért harcoljak mindig? 

Az oviban úgy is csak rettenetes szülinapi tortákat esznek ünneplés gyanánt (nem lehet házit bevinni), a nagyszülők úgy is megveszik a vattacukrot ha nem vagyok ott (mert én is kaptam, és akkor miért akarom megvonni a gyerektől…) és a menzára se vagyok befolyással. Jó lett volna, ha jó és egészséges a menza, de hát nem az. Rossz. Persze igyekszem itthon pótolni mindent, meg azért nem mindig engedek, de nem leszek én a sárkányanyu, aki 18 éves koráig eldugja a kólát a gyerektől, és azt mondja, hogy a hamburger méreg. 

Nem volt mindig így, Dávid például hároméves koráig annyira szuperegészséges ételeket evett csak, hogy a legdurvább életmód Instagrammer is megirigyelte volna, de akkor még csak egyke volt, és komoly elveink voltak a gyereknevelésben. Hogy csak egyet említsek: a gyerek soha nem fog tévézni. 
Mondjuk ez se jött be, 4 évesen Thomas a gőzmozdony rajongó lett, majd jött a Pókember.
Záli már könnyített pályáról indult, tudom például, hogy Dávid ad neki néha egy-egy korty kólát. Különben Dáci se nagy kólás, de ha van, akkor titokban ad a húgának. 5 éves, havonta mondjuk 2 korty kólát iszik. Rettenetes, tudom. De elfordulok.

Amiért ezt a posztot megírtam, annak az az oka, hogy több barátnőmnek is most kezdi az iskolát a gyereke, úgy, hogy közben a kistesó még ovis, és az anyukák kezdenek megőrülni. 
Mi legyen az uzsonna, mi a tízórai? Milyen dobozba csomagoljon? Kell-e kis terítő a tízórais doboz alá? (Mi van??? Bocs Kati!) Mi lesz, ha nem eszi meg az ebédeset a suliban? 

Szerintem arra érdemes gondolni, hogy amikor mi iskolások voltunk, akkor sem a dobozon múlt a tízórai. Kinek mi, de alufólia és papírszalvéta volt maximum a csomagolás. Sőt, leginkább egy üres kifli és egy doboz kakaó volt az tízórai a sarki kisboltból. Jó napokon kakaós csiga. Rossz napokon semmi.
A menza emlékeim szerint ehető volt, a férjem teljesen másra emlékszik, de az biztos, hogy se éhen nem haltunk, se nem álltunk meg a fejlődésben. Aztán otthon vacsoráztunk mi is valami finomat, amit anyukánk készített. De leginkább nálunk hét közben csak leves volt, vagy hideg vacsora. Vagy melegszendvics, gondolom az volt a korabeli pizza. 
Én teljesen megértem, hogy mindenki a legjobbat akarja a gyerekének, de szerintem az is szép lassan felnőtté válás (oké, hét éves, ne rohanjunk) egyik lépcsőfoka, hogy nem tudunk arról mindig, hogy mit evett a nap huszonnégy órájában. 

Ha hiszitek ha nem, ismerek olyat, aki annak ellenére csomagol a gyereknek ebédet, hogy be van fizetve a napközibe. Mert mi van akkor, ha nem ízlik neki? Én nem tudom. Mi lehet akkor?
Jobban mondva tudom, mert hetente legalább kétszer Dávid is így jön haza a suliból.
Kinyitja az ajtót, leveszi a cipőjét, és egy szuszra mondja: Sziaanyumiavacsoranagyonéhesvagyokrettenetesvoltazebéd!
De szerintem nem járhat ezen egész nap a fejünk! Így nem lehet dolgozni, nem lehet élni! 
Egyszer, amikor egy nagyon klassz ebédmenüt ettem, eszembe jutott a lányom, hogy szegény mit ehet az oviban, és komolyan lelkiismeret furdalásom lett, amiért én ilyen finomat eszek, szegény Záli meg biztosan kelkáposztafőzeléket kap rántott májjal az oviban. Mondtam is a kolléganőmnek, aki olyan hangosan kezdett nevetni, hogy a szomszéd asztaltól is átbámultak hozzánk. Hagyd már békén azt a gyereket, legalább lehessen olyan étel, amit utál! Minden gyereknek van ilyen! Az a kedvenc időtöltésük néha, hogy ezeket sorolják borzongva és grimaszolva egymásnak. Azt akarod, hogy Záli ne vehessen részt a világ legjobb óvodásoknak kitalált játékában, a mit utálunk a legjobban, fúúúúújban?!

Én akkor ezen nagyon nevettem, és be kell látnom, tökéletesen igaza van!

Emlékszem is egy ilyenre az „én időmből”. Néha volt az oviban sárgarépalé. Utáltuk. Büdös volt, íztelen, a sárgarépára csak a színe emlékeztetett. És azt játszottuk, hogy sorban mindenkinek innia kell belőle egy korttyal, de tilos kiköpni. Közben fújoltunk. Imádtuk ezt a játékot. 

Szerintem hagyjuk kicsit lazábban a gyerekeinket is!
Azért persze a következő kiflireceptet süssétek majd meg, jól fagyasztható, és szuper uzsonnák készíthetőek belőle. Hahaha.

Kategóriák
Egyéb kategória

Amikor a diéta vallás, a betegség pedig egy munkahely

Észrevettétek, hogy a különböző diéták követői szinte vallásként űzik a választott új életmódot? 

Pont így kezdődik, kijelentik, hogy ez nem diéta, ez nem fogyókúra, hanem életmód. Mert nem csak két hétig, fél évig, vagy ki tudja meddig tart, hanem örökké. 
A paleósok szinte már hülyének nézik a norbisokat, a ketósok pedig a harcosok étrendjét követőket. 
És persze a másik életmódja rossz. Nem működik hosszútávon, sőt, egészségtelen. Egy ismerősük csinálta, és kihullott a haja, pattanás nőtt a fülére, majd meghízott. Minimum. Mert az is lehet, hogy leállt a fél tüdeje. 
Ezzel szemben a másik diéta az egy csoda. Mindenkinek jó, sőt, csak ez jó. Nem elég, hogy valóban le lehet tőle fogyni, de még egészséges is leszel minden szempontból. Kezdetben csak jól fogsz aludni, de később kitisztul a bőrőd, tele leszel energiával, egekben lesz az addig a béka segge alatt lévő libidód, és a vérvételed értékei is a tökéletes felé mutatnak majd. Arról nem is beszélve, hogy szuper jó dolgokat eszel majd, te is, és az egész családod is. 
A másik diétára – amin csak mosolygunk, annyira butuska, hogy nem is kell szót pazarolni rá –  elég legyinteni, ha valaki nem tudná, hogy micsoda hülyeséget csinál, ha azt hiszi, hogy majd attól lesz egészséges! Mi csak összepillantunk a barátnőimmel, de van aki meg is mondja a magát, és különben neki van igaza, ne tegyék tönkre magukat, tudniuk kell az IGAZSÁGOT! 
Még szerencse, hogy vannak harcosaink, akik az összes posztot megtalálják a témával kapcsolatban, az összes cikket olvassák, és azonnal kommentálják is. Megmondják, hogy nem fog működni. Csak a mienk működik, a többi csak DIVATDIÉTA. És ezek az önkéntes papnőink nem csak megmondják másoknak, hogy mi a jó, de szerencsére velünk is megosztják a sok buta cikket, hogy mi is felháborodhassunk, mi is nevethessünk, vagy mi is odaszúrhassunk egy-egy kommentet, amíg végre a fejéhez kap a szerző. Mert különben nem érdekel minket, mindenki a saját életének a kovácsa, és ott teszi tönkre az életét ahol akarja, de ne írogasson már ilyeneket az interneten, ahol mindenki olvashatja, és majd jól elhiszik, és ők is tönkreteszik az egészségüket. Ezt mégsem hagyhatjuk, mikor nálunk a bölcsesség köve, hobbiból dietetikusok, endokrinológusok, diabetológusok, háziorvosok és edzők is vagyunk egy személyben! 
Nem kell itt pampogni, ahelyett, hogy megköszönnék! Igazán hálásak lehetnének, de ha nem kell az önzetlenségem, amit munka, egészséges vacsora és edzés után teljesen ingyen adok, akkor magatokra vessetek! Én többet nem szólok a témához. Majd sírtok! Úgy kell nektek!

A másik típus, akinek a szakmája, a hívatása lesz a betegsége. 

Egyik pillanatról a másikra teljesen felfordul az élete, amikor kiderül, hogy IR-es, gluténérzékeny, vagy laktózintolarenciája van. Nem egyszerűen életmódot vált, hanem ez lesz a szakmája. 
Semmi másról nem lehet vele beszélgetni, csak arról, hogy mit kell ennie, ennek milyen nehézségei vannak, és hogy miként fog össze a világ ellene. Na és az élelmiszer lobbi. A tudjukik.
Ha új egy társaságban, bemutatkozás után azonnal hozzáteszi, hogy gluténérzékeny. Ez lesz a harmadik neve. Vagy bármilyen más betegség:
Kiss Helga Laktózérzékeny. A Laktózérzékenyt használom, de azért még hallgatok a Helgára is. 
Ha nem ilyen kitárulkozó típus, akkor vár pár percet, és ha érkezik valamilyen étel vagy ital, akkor azonnal elmeséli, hogy miért nem eheti. Innentől kezdve róla szól az este. 
Ha teheti, munkahelyet vállt, hogy az új helyen már mindenki azonosítsa őt a betegségével, allergiájával. Szép lassan lecseréli a baráti körét is, már csak hasonlóakkal hajlandó barátkozni. Mások szerinte úgyse értik meg ami vele történt, nem lehet velük beszélgetni se.
Már mindent a betegségén keresztül közelít meg. Ha cukorbeteg, akkor csak akkor jó az új James Bond, ha az órája folyamatosan méri a vércukorszintet. Az Alien azért olyan vérengző, mert leesett a vércukorszintje, és különben is, honnan szereznek inzulint egy szállítóűrhajón? 
A vidéki kis étteremben kioktatja a pincért, amiért nincs bulgur a marhapörkölt mellé:
Ez népbetegség! Nézesse meg maga is a cukrát, és a feleségéét is! Ha nem is cukrosak, tuti íeresek! Holnapra legyen bulgur! De itt a névjegyen, rajta a weboldalam címe. Olvasgassa csak, tanuljon, és adjon egy másolatot a szakácsnak is!

Kategóriák
Egyéb kategória

Chilis hagymás húsgolyó

Hozzátok szólok anyatársaim! Ti, akik már unjátok a darált húst, de engedtek azoknak a szép szemeknek! Túl lehet élni ezt a korszakot is, én például egyszer már túl voltam rajta, de akkor amikor éppen minden kezdett rendeződni, kitaláltuk, hogy milyen jó lenne egy kistestvér. 
És mit ad Isten, nem ez is válogatós? Jobb eset mint az előző, de azért válogat. 
Engem viszont már egyáltalán nem hoz ki a sodromból, tudom, hogy elmúlik ez is. Most épp a darált hús korszak fut, illetve a lyukas sajt utálata. Előbbi könnyű, mert bolognai ragu, fasírt, svéd húsgolyó, és még ezerféle golyó létezik, és ezeket egyébként mi is mind szeretjük. 
Utóbbi – mármint a lyukas sajt fóbia – már csak azért is furcsa, mert a lányom egy igazai kisegér, szinte születése óta rajongója mindenféle sajtnak, különösen kedveli a „büdös” sajtokat, vagyis az igencsak érett camemberteket és a kéksajtokat. Pár hete viszont gyanakodni kezdett a lyukra a sajtban. Hiába mondom neki, hogy ott csak nincs sajt, vagyis sajthiány a sajtban, valamiért nem akarja megenni. 
Na de most a darált húsról, közelebbről a darált marhacombról lesz szó. Arról, hogy mennyire könnyű ebből az óvodásoknak való vacsorából igazán izgalmas, felnőtteknek való fogást készíteni, ráadásul úgy, hogy nem is kell duplán dolgozni.
A lányom leginkább mustárt kér mellé, úgyhogy azt kap.
Mi pedig egy nagyon klassz, pikáns hagymás ragut szórunk a tetejére. 
Kirándulásra is nagyon finom, a hagymás ragut lehet vinni külön kis dobozban, és abba mártogatni a húsgolyót. 
A szürke marha darált húst ismét a Martonyi Öko-Agro-tól kaptam a Fény utcai piacon.

Hozzávalók a húsgolyóhoz:
50 dkg darált szürke marha comb
só
2 szál újhagyma
1 gerezd fokhagyma
2 ek paradicsompüré
csipet őrölt fahéj
csipet őrölt kardamom
csipet őrölt  szegfűszeg
csipet őrölt fekete bors
csipet őrölt koriander

A tetejére:
1 fehér salátahagyma nagyon apróra vágva
2 ek kapribogyó apróra vágva
1 lime leve
1 lime reszelt héja
1 pici, zöld chili, hajszálvékonyra karikázva
3 ek olívaolaj
2 ek koriander zöld, ha utálod, mehet a petrezselyem
4 db menta levélke, nagyon apróra vágva

A húst előb  a sóval összekeverjük, majd hagyjuk húsz percet letakarva pihenni. Hozzákeverjük az összes hozzávalót, és vizes kézzel diónyi gombócokat formázunk belőle. 
Forró olajban szép pirosra sütjük.
Közben a hagymát, a kaprit, a lime levét és héját összekeverjük a chilivel és az olajjal. 
A kész húsgolyókra kanalazzuk, majd megszórjuk a mentával és a korianderrel. 

Kategóriák
Egyéb kategória

Diétás barhesz

Oké, tudom, hogy rettenetesen hangzik. Viszont sokkal jobb, mint ahogy azt elképzelitek!
Na, szóval az a helyzet, hogy végre kiderült, az, amit sejtettem is, meg számítottam is rá a két terhességi cukorral, hogy pre-diabéteszem van. Meg más is, de nem akarom, hogy innentől kezdve ez egy ilyen beteg blog legyen, szóval maradjunk ennyiben. Minden esetre legalább boldogan elmondhatom, hogy annyit azért valóban nem ettem, mint amekkora hátsót sikerült növesztenem. Hahahaha.
Ne féljetek, nem lesz ezentúl fogyókúrablog a Fűszeres, ugyanis a családban négyen élünk, és ebből hárman határozottan jó formában vannak, semmi szükségük diétára. 
Nekem viszont innentől kötelező, szóval továbbra is megosztom azt amit ők esznek (vagyis a Hegedűsék hárman) és amit én (vagyis egyedül). 
Nyilván túlzok, nem fogok külön főzni teljesen, nem őrültem én meg!
A barhesszel az a helyzet, hogy egy hónapban egyszer sütök ilyet, megy a fagyasztóba, és onnan veszem elő a sajátomat minden héten. A többiek pedig eszik a jól megszokottat. 
A teljes kiőrlésű, vagy nagyrészt tk. lisztből sütött pékáruknál szerintem extrán fontos, hogy a recept megadja, milyen liszttel dolgozik, mert annyira másképp tudnak viselkedni, hogy egy másik márkán el is csúszhat az egész.

Hozzávalók két barheszhez:
35 dkg tk. tönkölyliszt (Lidl, bio)
15 dkg sima liszt (Nagyi titka)
2 db M-es tojás
csipetnyi só
25 g friss élsztő
Édesítőszer, attól függően milyen fajta, (én a Dia wellness negyedannyi-t használtam, és 3 ek kellett bele)
1,4 dl étolaj
2,5 dl langyos víz

A tetejére +1 tojás és mák

Dagasztógéppel dolgoztam. Minden hozzávalót egyszerre tettem a tálba, az élesztőt előbb feloldottam a vízben. Tíz perc alatt alacsony fordulatszámon rugalmas tésztát dagasztottam belőle, majd fóliával letakarva duplájára kelesztettem.
Mikor megkelt, két részre osztottam, majd azokat 4-4 felé vágtam. Megsodortam, és megfontam a kalácsot. Letakarva 20 percig ismét hagytam kelni, közben előmelegítettem a sütőt 180 fokra. 
Lekentem a megkelt barheszeket a felvert tojással, és megszórtam a mákkal, majd egy-egy kenyérformába tettem őket. Erre egyáltalán nem is lett volna szükség, de nem tudtam hogy fog viselkedni a tészta.
Kb. 30 perc alatt sült meg szép pirosra.

Kategóriák
Egyéb kategória

Krémes töltött gomba

Tudom, hogy a töltött gomba, az csak töltött gomba, de ez most annyira jól sikerült, hogy meg kell osszam veletek a receptet. Bevallom, soha nem vásárolok gombát csak azért, hogy megtöltsem. A mostani se annak került a kosaramba, de aztán csak nem készült el belőle az, aminek szántam, és már nagyon sürgetett az idő, féltem, hogy tönkremegy, így töltött gomba lett belőle. 
Vettem pár doboz mascarponét, mielőtt még kiderült az, amit majd megírok a következő posztban, de a lényeg, hogy abból sem lett tiramisu. Ez az el nem készült ételek hete volt. Kicsit sajnáltam magam, de végül minden megy tovább, nem történt nagy dolog. Szóval a mascarponéval is kezdeni kellett valamit, ami nem édesség. Így ez a kettő hozzávaló lett az alap.
Gomba és mascarpone. Szerintem ez a kettő már magában is jó együtt, hát még ha egy kicsit felturbózzuk!
Jó lett volna, ha főzök mellé egy kis rizst, vagy esetleg összedobok egy salátát, de épp akkor érkezett meg a barátnőm, amikor kivettem a sütőből, úgyhogy a konyhapult mellett állva megettük az összeset. Öt darabbal egyébként pont jól is lehetett lakni, így csak azt sajnáltam, hogy  a többieknek nem maradt semmi. Na azért ők sem haltak éhen természetesen.

Hozzávalók:
10 fej nagyobb csiperkegomba kalapja
1 ek olvasztott vaj
1 ek citromlé
só, bors
10 dkg mascarpone
2 marék spenót
5 szem mandula durvára vágva
1 gerezd fokhagyma
1 kápia paprika

A gomba tönkjét kicsavartam, és el is dobtam. Frissen fel szoktam használni, de most eléggé megbarnult.
Az olvasztott vajat elkevertem a citromlével és a sóval, borssal, majd kikentem vele a gombakalapokat. 
Közben a spenótot megfonnyasztottam egy serpenyőben, épp csak annyi vízzel, amennyi a leveleken maradt mosás után. Rádobtam a mascarponét, a mandulát, majd belereszeltem a fokhagymát, és picit megsóztam. A masszát elosztottam a gombakalapokba.
A kápiát apróra vágtam, és a gombák tetejére szórtam.
220 fokon 20 perc alatt sült meg.

Kategóriák
Egyéb kategória

Gyurmából ehető, eredményhirdetés :-)

Végre, itt az eredmény! Elnézésetek a késésért, nálam akadt el a dolog!
Fantasztikus hírem van minden induló szuperügyes gyerkőc számára, a Play-Doh nagyon jófej volt, és mindenki nyert! Azért persze van három főnyertes. 
Dobpergés:

„Mivel végét ért a játék, Hasbroval együtt választottuk a nyerteseket. Szerintünk az első hely Dombi Krisztinának jár, mellette pedig a fő nyereményt – azaz a Play-Doh Kitchen Creations Sistergő Tűzhelyt – Beatrix Fröhner és Marianna Viniczai Véghné megkapják. Mivel pedig az összes játékos alkotásai nagyon tetszett nekünk, mindegyiket szeretnénk jutalmazni – kisebb Play-Doh Kitchen Creations készletekkel.”

Arra kérlek titeket, hogy Facebook messengeren jelentkezzetek, és adjátok meg a postacímeteket, de írok én is mindnyájatoknak, csak félek, hogy „egyéb” mappába kerül a levelem.

GRATULÁLUNK!