Kedvenc maradékfelhasználós receptem ez, ami az idők során nagyon átalakult, vagyis egyre több csili került bele. Lassan húsz éve, a barátnőm bekerült egy osztrák parasztcsaládba, és ott született meg a kisfia is. Olyan két éves lehetett, amikor kitalálta, hogy ő bizony semmilyen húst nem hajlandó megenni. Persze mindenki aggódott, de leginkább az osztrák nagyi, mert gyerek hús nélkül nem nőhet fel, mire leérettségizik meg kell ennie egy disznót, és 12 tucat tyúkot legalább.
Hónap: 2014. január
Jó tojás=jó vacsora

Két idegesítő szófordulattal van tele a gasztroműsorok 90%-a: boldog csirke, és friss, tanyasi tojás.
Annak ellenére, hogy mindkettő fogyasztásával egyetértek, egyszerűen nem hiszem, hogy a csirke vagy a tojás szót nem lehet kimondani a boldog és a tanyasi előtagok nélkül. Mindig úgy érzem, hogy rendben, ezt már megbeszéltük, kitárgyaltuk, sőt meg is rágtuk.
Aki csak teheti, vegyen kapirgálós csirkét, mert tényleg boldogabb élete volt, sokkal jobb ízű, támogathat vele egy tenyésztőt, nem csak egy csirkegyárat, de aki nem teheti meg, azt miért kell ezzel ennyit nyomasztani?
És most, hogy megírtam ezt az igazán kicsinek mondható hisztit, elárulom, hogy csak azért készítettem ezt a salátát, mert néha kapok igazi jó tojást a barátnőmtől, amit a hat tyúkja (bocsánat, tyúkicái) valamelyike tojik. Megbecsülöm ezeket a tojásokat, vagy lágytojásként esszük, vagy tésztát gyúrok belőle, esetleg possírozom mint most. Szeretem a jó tojás sárgájának az ízét, nem lehet belőle egy egyszerű rántotta. Egyébként nem tudom mit szólnának hozzánk az amerikai kardiológusok, de mi sok tojást eszünk.
Tehát, jó tojás=jó vacsora. 
Konyakos vadragu
Vadhúst főzni mifelénk a férfi dolga. Ha vadász lenne, ő lőtte volna, és én főzném, de nem vadász. Így legalább annyi megmarad neki, hogy ő főzi meg. Vagy ha ez nem is igaz, akkor legalább komoly elképzelései vannak arról, hogy milyennek is kell lennie a végeredménynek, és ez miként érhető el.
Vadat enni jó, mert nagyon valószínű, hogy élete során nem tömték táppal, antibiotikummal, és az utolsó perceit leszámítva sokkal boldogabb élete volt, mint Jamie Oliver csirkéinek. Ő volt az igazi boldog szarvas, a tölgyes lakója, aki most a fazekunkban végezte. Ha ilyen jó húshoz jutunk, megtiszteljük azzal, hogy minden más is elsőosztályú, amit összefőzünk vele a súlyos vaslábosban. Jóféle hagymát veszünk, sok húsos szalonnát kockázunk alá, házi még az áfonyalekvár is, amit belekeverünk, de a legjobb talán mégis a nyári hőségben szedett vad kakukkfűtől, a nyáron hajnalban gyűjtött, majd a padláson kifeszített lepedőkön szárított vargányától lett.
Van egy kedvenc borsfajtám a Telichery, indiai bors. Ritkán használom, mert szeretem vele fokozni az ünnepi érzést, amikor egy ételhez adom. Állítólag marhasülthöz, lazachoz és szardíniához a legjobb, de szerintem a vadragu is tökéletes vele, a lényeg, hogy nem főzés közben kell beledarálni, akkor elég bele pár egész borsszem, hanem tálalás után érdemes a húsra szórni, hogy valóban kiérezzük a különleges ízét.
Szerintem még soha nem mondtam el, hogy borsőrült vagyok, és ha módomban lenne, képes lennék vagyonokat költeni különböző borsfajtákra, a jó évjáratokra, fajtákra. Így is mindig titokban vásárolom, és nem vallom be a férjemnek, inkább csak az asztalnál hívom fel a figyelmét arra, hogy micsoda szerencséje van, hogy engem vett el feleségül, és én ilyen csodálatos borsokat ismertetek meg vele. 🙂
Még karácsony előtt töltöttünk el egy szuper pihentető hétvégét a Tisza Balneum Thermal Hotelben Tiszafüreden, ahol nagyon komoly meglepetésben volt részünk, és rajtunk kívül minden szállóvendégnek, ugyanis pont akkor rendezték a szállodacsoport séfjeinek a versenyét, így egy ünnepi gálavacsora volt az este megkoronázása. Egyszerű félpanzió és egy hétfogásos borvacsora az ajándék. Senki nem tiltakozott, mondanom se kell!
A tét egyébként nem volt kicsi, mert a nyertes séf képviselheti az Accent Hotelst a Hagyomány és Evolúció gasztroversenyen.
Négyfordulós verseny utolsó fordulójának a témája a szarvas volt, kedvenc vadhúsom. A versenyző szakácsok minden fordulóra előre meghirdetett tematika alapján készültek az őket felkészítő séfekkel együtt. Előző fordulókban mangalicát, halat és kacsát, a hétvégi eseményen pedig szarvasételeket várt a zsűri. A menü a következő volt:

