Bevallom, imádom a jalapeño popperst! Annyira, hogy tudom, hogy sok helyen valami vacak ömlesztett sajtot használnak hozzá, de én akkor is kérek. Egyszerűen nem tudok ellenállni neki! Persze nyilván ennek az ételnek is vannak fokozatai, és a legfinomabb az egész jalapeño, sajttal töltve, majd kirántva, de ritkán futok bele egész, savanyított paprikába, különben is, jó nekem a felkarikázott változat is.
Ebben a receptben az a jó, hogy 30 perc alatt egy 20 fős társaságnak ki lehet sütni a vacsoráját, és tényleg mindenki imádja. Sokan cheddar sajtot használnak hozzá, de szerintem ízesebb egy jó ementálival. Persze, ez csak amolyan finger food, nem kell elszállni a költségekkel, ha csak trappista van otthon, akkor bátran használjátok azt. A megadott mennyiség 40 darab diónyi popperre elegendő, és szerintem 4-5 darab egy adag. Aki nagyon éhes, egyen mellé nyugodtan sült krumplit, de szerintem legjobb magában, valami ütős mártogatóval, vagy egy jó kis salátával.
Sokszor sütöm ezt szilveszterkor, mert nagyon jól előkészíthető, nem kell vele sokat babrálni a konyhában. Mindent késes robotgéppel csinálok.
Először „lereszelem” a sajtot, majd mehet bele a jalapeño paprika, a tojás, és a fűszerek, végül gyorsan kézzel beleforgatom a lisztet. Diónyi gombócokat formázok belőle, és műanyag dobozban tartom felhasználásig.
Amíg melegszik az olaj, az összes gombócot felvert tojásba forgatom, majd panko morzsába hempergetem, és mehet az olajba sülni. Oldalanként 2-2 perc kell neki.
Van, amikor a jalapeno nem bizonyul elég csípősnek, ilyenkor teszek a masszábba egy kis chiliport is. Vega, csípős, jól csúszik rá az ital, szóval tökéletes szilveszterre 🙂
Hozzávalók:
40 dkg ementáli
2+1 tojás
1 ek liszt
30 karika savanyított jalapeño
1 kk őrölt koriander mag
1 kk őrölt római kömény
panko morzsa
sütéshez étolaj
Hónap: 2015. december
Olyan sok helyen olvasom a panaszkodást, hogy nincs téli hangulatuk, mert nincs hideg. Nincs karácsonyi hangulatuk, mert nem tudnak lelazulni, és annyira túl vannak pörögve, hogy csak túlélni akarnak, de mégis hiányzik nekik a gyerekkoruk ünnepi hangulata. Ezekre sajnos nincs tuti biztos tippem, de elmesélem mi az, amitől nekem megszűnik minden szorongásom, amitől szinte gyerekkori nyugalom jár át a fejem búbjától a lábujjam hegyéig.
A sütőben sült krumpli illata, ami keveredik a fűszeres forralt boréval.
Romantikus érzés, gyerekkoromban nagyanyámmal sütöttünk sokszor krumplit a sparheltben, amire aztán vagy egy nagy kanál vajat kanalazott, vagy libazsírt. Néha kaptam hozzá egy kevés borosteát is. Klassz volt.
Úgyhogy amikor pár éve minden újság és gasztroblog megírta a saját hasselback krumpli receptjét, én is megsütöttem. Tele volt vele a sütő, és megcsapott az a csodálatos illat… Azonnal gyerek voltam újra, kint mínusz tíz fok, bent 28, mert épp begyújtottunk a kályhába és a sparheltbe is mamával…
Így évvégén kívánom nektek, hogy ti is el tudjatok csendesedni, boldogok legyetek a családtagjaitok és a barátaitok körében! Süssetek egyik reggel hasselback krumplit, igyatok hozzá borosteát, és bújjatok kicsit vissza az ágyba, amíg a krumpli készül. Olvassatok sokat, és történjen minden úgy, ahogy szeretnétek!
A lényeg a hőfok és az idő.
220 fokon 50 perc alatt készül el egy közepes burgonya.
Én szeretem megkenni olívaolaj, fokhagyma, olajbogyó, só, bors keverékével.
Marcipánkenyér (stollen)
Örültem ennek a kipróbált, tényleg nagyon finom stollen receptnek, meg is sütöttem, és elképzeltem, hogy ti is örültök majd neki, mert szép, elképesztően finom, stb., stb.
Aztán másnap találkoztam Norbival, aki Rotterdamból hozott nekem egy kis ajándékot… Egy stollent, ami mellett az enyém elhalványult, elveszett, megsemmisült. Látjátok a képet, nincs mit magyarázni. Ennek ellenére azt mondom, az én receptem is nagyon jó. Viszont tegyetek még bele másfajta aszalt gyümölcsöket, és csokoládét is! A marcipánhenger közepén isteni az aszalt szilva! A kész stollent pedig ne csak porcukorral, hanem fahéjas kristálycukorral szórjátok inkább meg. Azért jöjjön az eredeti recept:
50+10 dkg liszt
2,5 dkg élesztő
2 dl langyos tej
10 dkg cukor
1 tojás
1 citrom reszelt héja
1/2 tk só
20 dkg vaj
20 dkg mazsola
5 dkg aprított mandula
10 dkg kandírozott narancshéj
0,5 dl rum
20 dkg marcipán
A tetejére: vaj és porcukor
Az élesztőt felfuttatjuk kevés cukorral a langyos tejben.
Elkeverjük a tojást a cukorral, a citromhéjjal és a sóval, a felfuttatott élesztővel, majd a lisztet is hozzádolgozzuk. 40 percig letakarva, meleg helyen kelesztjük. Közben a vajat elmorzsoljuk a maradék 10 dkg liszttel és beledolgozzuk a tésztába. Letakarjuk, és további 30 perces kelesztés következik.
A mazsolát megmossuk, a mandulával, a narancshéjjal és a rummal együtt a tésztához gyúrjuk.
Újabb 30 percig kelesztjük, majd két részre osztjuk, téglalap alakúra nyújtjuk mindkettőt, középen hosszában belenyomjuk a nyújtófát, belehelyezzük az előzőleg henger alakúra formázott marcipánt, majd egymásra hajtjuk a tésztát a marcipán felett.
Előmelegítjük a sütőt 175 fokra, közben hagyjuk pihenni a sütit, majd 40 perc alatt megsütjük.
Mikor elkészült, még forrón megkenjük vajjal, és megszórjuk porcukorral.
Jó könyvek tiniknek
Csak kapkodom a fejem, hogy milyen sok jó könyv jelent meg tiniknek. Ifjúsági irodalom, vagy olyan „felnőtt könyvek”, amit kifejezetten szívesen adunk 12-18 éves srácok kezébe. Az is menő, hogy több kiadónál létezik már kifejezetten kis-, vagy nagykamaszoknak szánt válogatás, tabunak tartott, vagy nehéz, húzós témákkal, legyen az szex, drog, háború, válás, halál, betegség, vagy valamilyen formája az erőszaknak. Olyan témák, amiről jó (kötelező) itthon beszélni, kell róla tudni, és nagy segítség lehet egy a témával fogalakozó regény is. Na és persze vannak szerencsére a kevésbé durva, mégis fontos dolgokat felkaroló könyvek, vagy olyanok, amik „csak” szórakoztatnak, de azt nagyon jól.
Most, hogy Dávid elolvasott szeptember óta 25 regényt (jajjjjj de nagyon büszke vagyok rá!) azt hiszem tudok pár jót ajánlani másoknak. Közben várakozik a polcán jó pár új könyv is, valamelyik olvasott regény folytatása, vagy csak valami kihagyhatatlannak ítélt regény, és néhány olyan is, amit én szeretnék, ha elolvasna. Rendes gyerek, megteszi még a kedvemért. Általában nem bánja meg, igaz, egyre jobban fel kell készülnöm az indoklásra, hogy miért is éppen az következzen, miért olyan fontos nekem, és miért olyan jó neki, ha elolvassa. Pár év, és semmi beleszólásom nem lesz már abba, hogy mit olvas, de annyira bízom benne, hogy ő is kikéri majd a véleményem, mint én is sokszor édesapámét. Van olyan könyv, ami azért kedves nekem, mert neki is az volt gyerekkorában.
Az első könyvet egyelőre vakon ajánlom, ugyanis Dávid még nem olvasta. Miután meghozta a futár kinyitottam, és nem is tudtam letenni annyira szórakoztató. Bárcsak legalább egy ilyen irodalomtanárom lett volna az életben, mint Nényei Pál, aki az Irodalom visszavág című könyvet írta! Konkrétan végig röhögtem minden oldalt. Szerencsére lesz a könyvnek folytatása, ez csak az első rész a négyből, ami gondolom a gimnáziumi irodalom tananyagot követi majd végig, de a mostani, első rész tökéletes a hatodikos fiamnak is. „A a Himnusz elemzését daráló jótanuló és a tanár édesanyját szidalmazó rossztanuló (aki szerint az irodalom fos) tévedésben él: imádatuk vagy utálatuk tárgya igazából nem az irodalom, hanem a tananyag.” Már jól kezdődik, nem igaz?
Persze, a kötelező körök lefutva, nem maradnak ki a fogalmak, amiket muszáj tudni, különben nem tudunk az irodalomról beszélgetni, de az is szellemesen, sőt viccesen van megírva. Most, hogy újra olvastam a metaforát, a hasonlatot és a megszemélyesítést, eszembe jutottak a saját, rém unalmas irodalomóráim, amikor alig tudtam nyitva tartani a szemem, és állandóan le kellett ejtenem valamit, hogy ne ásítsak bele a tanár arcába. Pedig lehetett volna másként is, ahogy látom. Nényei az órákon próbál teret engedni a diákok gondolatainak, ugyanis nem biztos, hogy ő mindig többet tud náluk. Egy jó óra olyan, mint egy igazán jó beszélgetés. Diák is, tanár is többet tud utána, mint előtte.
Kedvenc részeim, amikor a „széplelkeket” figyelmezteti a szerző, hogy valami olyanról lesz szó, amit ők jobb ha kihagynak, és nyugodtan lapozzanak előre. Fél karom fel merem ajánlani, hogy soha egyik gyerek se hagyja ki pont ezeket a legjobb részeket.
Áh, kötelező darab! A gyerek is imádni fogja, de a szülő is.
A másik könyv egy regény, Neal Shusterman és Eric Elfman Tesla padlása címmel jelent meg, és ez az első része az Akcelerátus trilógianak. Onnan tudható, hogy egészen bejött a gyereknek, hogy mihelyt elplvasta az utolsó betűt, már kérte is a következő részt.
Soha nem gondoltam volna, hogy egy 12-14 éveseknek, ráadásul inkább a fiúkra célzó tudományos-fantasztikus regény ennyire magával tud majd ragadni. Teslának most amúgy is reneszánsza van, lépten nyomon a nevébe botlunk, dokumentum filmek tömkelege foglalkozik furcsa zsenijével, elképesztő találmányaival, és kalandos életével, a Tesla autókról nem is beszélve. Szóval igencsak gyakran elhangzik a neve. Érdemes a regény előtt elolvasni pár szóban az életrajzát, a regény is sokkal izgalmasabb lesz így!
„Nikola Tesla szerb származású tudós, feltaláló és fizikus volt, tevékenységét elsősorban az elektromosság és a mágnesesség területén fejtette ki. Nem is mindig jut eszünkbe, de bizony igenis köze volt az elméleti és gyakorlati részecskefizikai és gravitációs kutatásokhoz, ezen kívül a nevéhez kötődik a többfázisú villamos hálózat, a váltakozóáramú motor, az energia vezeték nélküli továbbítása, az energiatakarékos világítás, a távirányítás, a nagyfrekvenciás elektroterápiás készülékek, a napenergia-erőmű és más megújuló energiaforrással működő berendezések, valamint a rádió feltalálása is. Munkássága jelentősen hozzájárult a második ipari forradalomhoz, és döntő mértékben meghatározza jelenkori gazdasági és társadalmi életünket. 1881-ben Budapestre költözött, hogy a Puskás Tivadar-féle American Telephone Companynek dolgozhasson. A budapesti telefonközpont átadásán, 1881-ben Tesla lett a cég főmérnöke. Hamarosan feltalált egy telefonkihangosítót, ami tulajdonképpen nem más, mint az első hangszóró. Önéletrajzi írása szerint Tesla a pesti Városligetben barátjával, Szigeti Antallal sétálgatott, és Goethe Faustját eredetiben idézte. Tesla a porba egy bottal megrajzolta a váltakozóáramú motor működését, amelyen már öt éve gondolkozott. 1882-ben Párizsba költözött, hogy Puskás Tivadar ajánlásával a Continental Edison Companynál dolgozhasson, elektromos készülékek javításán és fejlesztésén. 1883-ban a strassburgi kiküldetése alatt megépítette a Városligetben feltalált váltakozóáramú motorjának első kísérleti példányát, ebben forgó mágneses teret használt a motor meghajtásához (erre később 1888-ban kapott szabadalmat az USA-ban). A fiatal Tesla „szervizmérnökként” bejárta Európát; mielőtt 1884-ben áthajózott volna Amerikába. Előtte a párizsi Edison Társaságnál volt alkalmazott; de az európai lehetőségei beszűkültek, ezért Amerikában, személyesen Edisonnal akart dolgozni.
Tesla Edison legszorgalmasabb munkatársa volt, de „nem ismerte az amerikai humort”. Ami alatt azt kell érteni, hogy Edison az egyenáramú gépek fejlesztése után nem fizette ki Teslának a tréfából felajánlott ötvenezer dolláros munkadíjat. A pénzügyi viták miatt elhagyta Edisont, és váltakozó áramú rendszerének találmányi jogát eladta George Westinghouse-nak. Az úgynevezett „áramok harca” során a gyakorlatban is bebizonyosodott, hogy Tesla váltakozóáramú rendszerének és gépeinek használata előnyösebb az egyenáramúaknál. Ma már az egy-, illetve többfázisú váltakozóáramú elektromos rendszert és az indukciós motort az ipari és háztartási eszközökben világszerte alkalmazzák. A transzformátor feltalálása után az elektromos energia kis veszteséggel, nagy távolságra való továbbítása is lehetővé vált. (Szemléletes érdekes megállapítás, hogy egyenáramú lifttel pl. nem is lehetne a felhőkarcolók 40. emeleténél magasabbra jutni. Nem beszélve arról, hogy az áramfejlesztőnek a fogyasztó közelében kellett lennie a vezetéken kis feszültségen fellépő nagy veszteségek miatt. Végül még a villamosszékben sem alkalmazták.) Ezután Colorado Springsben saját laboratóriumában dolgozott tovább az elektromos energia és információ vezeték nélküli továbbításán. Edison – nem ritkán – nemtelen propagandahadjáratot folytatott a váltakozó áram lejáratására, szerencsére sikertelenül. Még életveszélyességével is példálózott kisebb-nagyobb állatok kísérleti elpusztításának naturális bemutatásával.
Tesla kísérletekre alapozott gravitációs elméletének (Dynamic Theory of Gravity) birtokában élesen kritizálta Einstein relativitáselméletét, annak is elsősorban a szerinte logikailag hibás alapfeltevéseit.”A regény főszereplője Nick és családja egy tragédia után elköltözik egy távoli nagynénitől rájuk maradt házba, melynek a padlása tele van különböző hasznavehetetlen kacatokkal. Nick úgy vélte, hogy a jövőben egyiknek sem veszi majd semmi hasznát, úgy döntött, hogy garázsvásárt csinál belőlük. A tárgyakról, amiket eladtak, kiderül, hogy mindegyik valamilyen különleges képességgel rendelkezik. A régi kamera például megjövendöli a jövőt, egy baseball kesztyű lehívja a csillagokat az égről, egy nedvescellás akkumulátor pedig visszahozza a halottakat az életbe.
Érdemes felkészülnünk a nedvescellás akkumlátorból 😉 Igazi, izgalmas tiniregény, kicsit tudományos, nagyon fantasztikus, de ami a legfontosabb, igazán szórakoztató.
A harmadik könyv kissé vicces lesz itt, először is egyáltalán nem gyerekkönyv, másodszor ha megkérdeznének, hogy érdekli-e a 12 éves fiúkat a belek működése, akkor azt mondanám, hogy hát, van egy pillanat, amikor igen, de arról meg én nem akarok tudni. Giulia Enders német orvostanhallgató könyve mégis lekötött minket Dáviddal. Bélügyek, a belek csodálatos világa és a jó emésztés a címe, és egy kedves nagyon fiatal lány mosolyog a borítón. Még jó, hogy nem egy bél, akkor nem vette volna meg senki. Azt írják, hogy csak Németországban több, mint 1 millió példányt adtak el belőle. Oké, de a németek olyan furcsák… Mi magyarok meg nem, ugye?! A könyvet én is a barátnőmtől kaptam, aki azzal a felkiáltással adta tovább nekem, hogy ő egyáltalán nem akar a kakálásról olvasni. Van szó persze erről is, de azt kell mondanom, ritkábban, mint azt feltételeztem. Viszont ez is nagyon szórakoztató, sőt, hasznos és fontos tudást közvetít. Nem utolsó sorban olvasmányos, azt leszámítva, hogy a magyar kiadásban van pár totálisan értelmetlen mondat, de gondolom ez nem a fordító, hanem a szerkesztő hibája lehet. Mindent, legalábbis elég sokat megtudhatunk a szervezetünk működéséről, így tekinthetjük a könyvet használati utasításnak önmagunkhoz. „A szív és az agy nagy tiszteletnek örvendenek. A szív létfontosságúnak számít, mert ő pumpálja a vért a testben, az agyat azért csodálják, mert minden másodpercben bámulatos gondolatmeneteket talál ki. Mindeközben a bél legfeljebb a vécéig jut el, gondolják a legtöbben. Máskülönben csak hanyagul teng-leng a hasunkban, olykor-olykor pukizik egyet. Különleges adottságokat senki sem tételez fel róla. Mondhatni, kissé lebecsüljük őt – pedig valójában nem pusztán lebecsülésről van szó, egyenesen szégyenkezünk a beleink miatt. Gázos belek! Könyvem ezen a hozzáálláson szeretne egy kicsit változtatni. Mert a bél igenis menő!” Giulia Enders
A bélrendszer közel 8 méter hosszával a legnagyobb szervünk, mégis kínos beszélnünk róla. Kakilás, hányás, hasmenés… fúj, gusztustalan! Pedig ha meggondoljuk, hogy immunrendszerünk 80 %-ban a beleink állapotától függ, akkor ez nem kis dolog. Egyre nyilvánvalóbb – tudományos adatok igazolják –, hogy a túlsúly, a depresszió, a különféle allergiák és számos komoly betegség mind-mind összefüggenek beleink állapotával. Ha tehát egészségesek akarunk maradni, törődnünk kell az emésztésünkkel. Giulia Enders fiatal német kutatóorvos könnyed hangvételű könyvében közérthetően és szellemesen kalauzol el a belek világába. Számos praktikus tanáccsal is szolgál, hogy a sokak életét megkeserítő kisebb-nagyobb emésztési gondoknak végre búcsút lehessen inteni.
Kiscsoportos ovisoknak könyvajánló legyen? 🙂

Egyszerű, bögrés recept szigorúan felnőtteknek! Mentsétek el ezt a receptet akkor is, ha ti most éppen karácsonyra készültök ezerrel, és nem a hanukát ünneplitek, mint mi, mert már nincs messze a farsang, amikor jól fog jönni egy fánkrecept. Vagyis fánkrecept alkohollal.
Ilyenkor olajban sütött ételeket szoktunk enni, de hát az az igazság, hogy a fánk jól esik a gyerekeknek az első napon, aztán az ünnep utolsó, nyolcadik napján már csak kötelességből tolnak be párat belőle akkor is, ha nem is sütöttem többször, mert hát biztosan van a barátoknál, az oviban, a suliban. A latkesz amit ilyenkor még enni szoktunk, lassabban unható meg, főleg ha egyik nap lánykori nevén tócsninak, majd lapcsánykának hívjuk, és a krumplit lecseréljük mondjuk céklára vagy sütőtökre…
Viszont idén mégiscsak kitaláltam valamit, amiért minden, de tényleg minden felnőtt oda volt, és az a Baileys-es sufganiyot (izraeli töltött fánk), vagyis a Baileys-szel töltött izraeli fánk. Még a férfiak is imádták, igaz, nekem meggyőződésem, hogy ők sokkal, de sokkal édesszájúbbak titokban, mint a nők. Gyerekeknek mehet bele a szokásos zselé, vagy lekvár, vagy csokikrém. És egy évben egyszer lehet őket sajnálni, mert sokkal rosszabbat esznek, mint a felnőttek.
Vigyázat! 10 fánk simán elnyel 1,5-2 deci Baileys-t, és 20.000 kalóriát!
Hozzávalók a tésztához:
4 pohár liszt (1 pohár=2,5 dl)
1/2 pohár cukor
3 tojás sárgája
1 pohár narancslé
1/3 pohár étolaj
3 cl rum, vodka, vagy barackpálinka
nagy csipet só
2 csomag 7 grammos élesztő
1/2 narancs reszelt héja
A sütéshez 7 dl olaj
porcukor a tetejére
1 vagy 2 üveg Baileys vagy más likőr (Cointreau-val is elképesztően jó ám!)
A tésztát alaposan kidagasztjuk, majd duplájára kelesztjük. Lisztezett deszkán 2 centi vastagra nyújtjuk, és pogácsaszaggatóval kb. 4-5 centis apró fánkokat szaggatunk belőle. Nekem 45 darab lett ebből a mennyiségből. Letakarjuk, és hagyjuk újra a duplájára kelni. Ez legalább 30 perc, de akár egy óra is lehet.
Olajat forrósítunk egy nagy serpenyőben, legalább olyan sokat, hogy a fánkok soha ne érjenek le a serpenyő aljába. Csináljunk egy próbasütést, hogy mikor jó az olaj. Ha 1,5 perc alatt lesz szép piros az egyik fele, akkor jó. Nem szabad túl barnára sülnie! Nekem ez a nagyobb rózsán az ötös fokozat, a kisebben a 6-os, de változhat! Egyszerre két serpenyőben sütöttem, így hamar meglett. Mikor az egyik fele szép piros, megfordítottam, lefedtem, és fedő alatt következett a másik fele. Volt pár fánk, ami annyira gömbölyű lett, hogy saját akarat szerint forgott, ha akartam, ha nem, hát ezeket muszáj egy fakanállal kicsit jobb belátásra bírni, hogy mindkét felük megsüljön.
Csak közvetlenül a fogyasztás lőtt nyomja bele mindenki maga a Baileys-t, egy nagy fecskendőből.
Nálunk az 45 darab felszívott 2 üveg Baileyst. Hát, ez van 🙂
A nagy könyvrablás
Mire jó a facebook? Például arra, hogy a jópár éve ellopottnak hitt könyveid egyszer csak előkerüljenek. A zsidó szakácskönyvem második kiadásából maradt pár darab (na jó, nem olyan pár, konkrétan 600), amit nem tudtunk hol tárolni, és nagyon kényelmesnek tűnt, hogy a nyomdában hagyhattuk egy ideig. Aztán amikor mindenhol elfogyott a könyv, és szállítottunk volna, akkor kiderült, hogy a nyomda megszűnt.
De nem csak megszűnt, hanem a maradéka felszámolás alatt áll, a hitelezők, üzlettársak, beszállítók, alkalmazottak, mind-mind sorba állnak a pénzükért. Mi is szerettük volna a könyveinket, de a csődbiztos váltig állította, hogy ilyen bizony nem volt ott.
Nyilván kerestük a tulajdonost, aki persze felszívódott. Találtunk ugyan egy lakótelepi nyolcadik emeleti címet, de persze ott semmit nem tudtak róla, különben is elég valószínűtlennek tűnt, hogy egy raklapnyi
Fűszer és Lélek könyvet tárol a szoba közepén.
Közben persze nem volt jó érzés, hogy évről évre sokan írtak, hogy nagyon szeretnének a könyvből, mi pedig tudtuk, hogy valahol van belőle, de eladni nem tudtuk. Igazából többször elképzeltem, ahogy fűtenek vele egy kazánban, vagy egy méhtelepen éppen bezúzza a gép, mielőtt újra felhasználnák csomagolópapírként.
És akkor ezt az üzenetet kaptam a facebookon:
Kedves Eszter!
A zsidó konyha itt és most c. könyvedből van nálunk egy pár raklapnyi az … raktárában, ha esetleg te tudod hasznosítani akkor biztosan meg tudsz egyezni a főnökkel, mert mi nem tudunk vele mit kezdeni.
Gondoltam hogy szólok, nehogy az legyen a vége hogy a méh telepre kerül a könyv..
Nekem tetszett, én magam is szeretek főzni smile hangulatjel
Üdv: K
Kedves K!
URISTEN, ez szuper! A kiadom mar majdnem feljelentést tett a nyomda ellen! smile hangulatjel a nyomda tulajt évek óta nem találjuk, es felszámoltak a nyomdát. Horvátországban vagyok épp, kérhetek egy telefonszámot hogy hétfőn jelentkezhessek?
Koszonom,
Nagyon boldog vagyok!
Eszter
Kedves Eszter!
Hát a tulaj hozzánk menekített a hatóságok elől mindent ami mozdítható. Amit ott hagyott az már a mi cégünké jogilag. A főnök nyilván valami pénzt szeretne majd kapni érte, de szerintem meg tudtok egyezni. Hívj a 06 30 ……as számon holnap. Örülök hogy megtaláltuk egymást smile hangulatjel
Természetesen megegyeztünk 🙂
Ez akárhogy is nézzük, egy sikersztori. Úgyhogy Fűszeres zsidó szakácskönyv újra kapható itt.
Mondanom se kell, milyen jó hanukai vagy karácsonyi ajándék, főleg a leveses könyvvel együtt, ami pedig itt van. Ugye?
Amit ciki utálni
Mert ugye vannak olyan ételek, amit egy tininek ciki szeretni.
1, fúúúj spenót!
2, fúúúj tökfőzelék!
3, fúúúj finomfőzelék!
4, fúúúj pacal!
5, fúúúj finomfőzelék!
6, fúúúj finomfőzelék!
7, fúúúj zúzapörkölt!
Aztán ezek elmúlnak idővel, és idővel egyenesen kedvenc lesz a spenót is, és a pacal is.
Viszont vannak ételek, amiket meg ciki nem szeretni. Még a felnőttek is úgy néznek egy másik felnőttre, ha ezekből nincs oda valamiért, vagy egyenesen ki nem állhatja, mintha ufót látnának.
Nekem az ilyenkor chanukkah környékén különösen aktuális: utálom a fánkot. A nem szeretem, az nem elég erős kifejezés, tényleg utálom. Régebben még próbálkoztam, mert bíztam benne, hogy majd megváltozik, vagy most épp nem ég tőle a gyomrom, nem émelygek, stb, de soha nem jött még be. Pedig én annyira szorgalmas voltam, és kitartó. És mégse. Nem esik jól a sajátom, az anyukámé, a nagyanyámé, a barátnőimé, a szomszéd nénié (aki a legszebb és legjobb fánkokat sütötte mindenki szerint), és még az ikeás fánk se, ami pedig olyan jó illatú a sok fahéjas cukortól. A mázas fánkok pedig szó szerint az egész napomat tönkre teszik. De a családom imádja, így tegnap is volt, ma is lesz, és pénteken is sütök a vendégeknek.
De a legnagyobb ellenségem a Nutella. Érdekes módon senki nem szereti nálunk a családban, még a gyerekek se, így ha kapunk néha egy-egy üveggel, akkor a vendéggyerekekkel szoktam feletetni palacsintatöltelék formájában. Azért írom ezt le, hogyha vannak sorstársaim a világban, akkor fellélegezhetnek, nincsenek egyedül! (Viszont mondjuk a csirke curry-nak soha nem tudok ellenállni, akár hidegen is jól esik a hűtőből.)
És akkor jöjjön a halászlé. Kóstoltam én már olyat, ami állítólag az ország legjobbja, meg több másik olyat is, amik szintén az ország legjobbjai, és egyszerűen nem jön be. Sőt, ez annál sokkal több. A hideg ráz a halászlétől. Ebbe nyilván az is belejátszik, hogy a pontyot sem tudom megenni. Senki nem érti.
Nektek is van ilyen, amit mindenki szeret, ti mégsem tudtatok megbarátkozni vele?
Lencsefasírt fetával, villámvideó

Nem tudom, szoktatok-e konzerv lencsét használni, de én nem vagyok oda érte. Kissé savanykás az íze, túl aprók a lencsék, és eddig semmi igazán jót nem sikerült belőle készítenem, nem is szoktam venni. Pedig a konzerv zöldségeknek nagy barátnője vagyok, bab és csicseriborsó mindig van itthon, többször mentette már meg az estét.
Hogy most mégis konzerv lencsét használtam annak az lehet az oka, hogy valaki véletlen az mi kocsimba tette a hiperben, mi pedig felraktuk a kismillió egyéb dolog között a szalagra, és ki is fizettük. Szegény, lehet, hogy azóa is bosszankodik, hogy de pedig biztosan beraktam a kocsiba, hát nem vagyok hülye!
Velem is fordult már elő, hogy valaki más kocsijával folytattam a bevásárlást, és csak a parkolóban lett gyanús, hogy azért nem találtam fizetésnél az ecetet, mert nem is volt benne, na de hol van a lakáskulcsom? Ja, egy másik kocsiból lóg az áruház közepén, mert közben a cserepartnerem is észrevette a galibát, és otthagyta a kocsit.
Szóval volt egy konzerv lencsém. Fasírt készült belőle, mert azt így kora télen igencsak szeretjük. Szoktam bele tenni spenótot is, amit előtte nedvesen bedobok a mikróba, hogy fél perc alatt összefonnyadjon, de most nem volt itthon sajnos, de ha nálatok van, használjátok bátran! Egy jó salátával 4 adagos könnyű vacsora.
Hozzávalók:
1 doboz 400 grammos lencsekonzerv
10 centis darab póréhagyma
10 dkg feta sajt
2 szelet fehér kenyér, a héja nélkül, ledarálva
4 ek liszt
1 tojás
1 ek csípős curry por
1 gerezd zúzott fokhagyma
1 nagy csokor petrezselyem
Olaj a sütéshez
joghurt a tetejére
lime a tálaláshoz
chili pehely a tálaláshoz
(Sajttól függően lehet, hogy picit több liszt kell bele, hogy összetartsa. Érdemes egy próbagombócot sütni belőle.)
Csokimikulás kisokos és játék (x)
December van, az a hónap, amikor a csokimikulások megkezdik nagy vándorlásukat. Adunk és kapunk, még a felnőttek sem maradnak ki a jóból. Tudtátok, hogy tejcsokoládét 1875-ben Henri Nestlé és Daniel Peter készített először, amikor a csokoládét összeházasította a tejporral? Én pl. azt sem tudtam, hogy a Nestlé egy személynév, mindig egy mozaikszóra gondoltam. És azt tudtátok, hogy a közhiedelemmel ellentétben a csokimikulások több mint 90%-a nem bevonómasszából, hanem valódi csokiból készül a magyar piacon is? És arról hallottatok, hogy hogyan lett a diósgyőri Nestlé-gyár csokimikulás-nagyhatalom? Hogy született az első csokifigura? Honnan ered és hogy érkezett Európába a csokoládé? Este nézzetek vissza a facebookra, mert nyereményjáték lesz, ahol mi mást, mint csokoládémikulást nyerhettek, amit még pénteken eljuttatnak hozzátok!
Egy kis csokoládétörténelem
A csokoládé története közel kétezer évre nyúlik vissza. Az Istenek eledeleként számon tartott ínyencséghez a kakaóbabot a maják kezdték termeszteni az időszámításunk előtti harmadik században. Az aztékok „cacahuatl”-ból, azaz kakaóbabból készített „xocolatl”(keserűvíz) nevű ősi italát a Mexikót meghódító spanyol Hernando Cortez fedezte fel Európa számára 1519-ben. A spanyolok forró vízzel készítették. Vaníliával, fahéjjal vagy szegfűszeggel tették élvezhetőbbé, és később cukorral édesítették.
A csokoládéfogyasztást Kolumbusz Kristóf fedezte fel tengerentúli útjai során, de csak később, Corteznak köszönhetően ismerhette meg Európa. Először a spanyol udvarban tett szert rendkívüli népszerűségre, olyannyira, hogy a társasági hölgyek még a mise alatt sem tudtak meglenni nélküle. A kakaóbab csaknem 200 évig a spanyolok kereskedelmi monopóliuma volt, majd 1615-ben XIII. Lajos francia király felesége – aki Madridban nőtt fel – ismertette meg a francia nemesség köreiben a csokoládé italt, amelynek fogyasztása hamarosan divattá és egyben státuszszimbólummá vált.
A csokoládét a 18. század végéig italként fogyasztották, vízzel, tejjel, ritkábban borral hígítva, tojással dúsítva. A csokoládégyártást később a gyógyszerészektől átvették az erre specializálódott, főleg olasz származású csokoládékészítők. Az első csokoládégyárat a bristoli Fry cég alapította 1728-ban. Bonbont Plessis Praslin francia herceg szakács-cukrásza kreált először a 17. században a regensburgi birodalmi gyűlés résztvevőinek. Cukrozott mandulát mártott csokoládéba, és gazdája után pralinénak nevezte el.
A szilárd étcsokoládé a 19. század vívmánya. Formája kezdetben hengeres volt, ezért az ördög szarvának is nevezték. Gyártásának egy holland vegyész, Conraad Van Houten adott lendületet 1828-ban a kakaópor és a kakaóbabból sajtolt kakaóvaj előállításával.
A Nestlé és a tejcsokoládé-forradalom
A kakaómassza, kakaóvaj, cukor, fűszerek és ízesítők összedolgozásán alapuló gyári technológia a gőzgépek munkába állításával teljesedett ki, melyet a svájciak fejlesztettek tovább: 1875-ben Henri Nestlé és Daniel Peter összeházasította a csokoládét a tejporral: megszületett a tejcsokoládé. A Nestlé ma a világ vezető élelmiszeripari, táplálkozás, egészség és életmód vállalata. Központja Svájcban, Veveyben van.
A csokoládéfigurák gyártása az 1920-as évekre nyúlik vissza. A kezdetekben Gerbeaud és Hauer formáltak először csokoládéból figurákat. Ezeket még kézzel készítették. A kezdetek technikája: egy formába kevés csokoládét tettek, a formát lezárták majd megforgatták. Az alufóliára történő nyomtatás technikáját az 1970-es évektől használják a csokoládéfigurák csomagolásához. Ma már a figurákat úgy készítik, hogy a csokoládémasszát felmelegítik és formákba töltik. Magyarországon először a Diósgyőri Édesipari Gyárban kezdődött el a csokoládéfigurák gépesített nagyüzemi gyártása.
Diósgyőr a csokimikulás nagyhatalom
Az idei karácsonyi szezonban rekordszámú, 31 millió darab üreges csokoládéfigura készül a Nestlé diósgyőri gyárában, amelyek 5 kontinens 23 országában kerülnek piacra. Ez a Nestlé egyetlen, kizárólag üreges csokifigurákra specializálódott gyártóegysége a világon. A gyárban több mint 600-an dolgoznak, de ez az intenzív gyártási időszakokban további 100 fővel is megemelkedhet.
*A bevonó masszák aránya a magyar piacon az üreges figurák között évek óta folyamatosan csökken, a valódi csokoládé részaránya 2014-ben már a forgalom 92,6 százalékát adta.
A különböző országok fogyasztóinak íz-preferenciái nagyban különböznek egymástól; ezeket mind szem előtt tartják a diósgyőri gyártás során. Így például míg a német piacra mentolos étcsokoládét szállítanak nagyobb mennyiségben, addig Nagy-Britanniában a fehércsokoládé a kedvenc. 2014-ben Nagy-Britannia volt a diósgyőri csokoládé legnagyobb külföldi felvevő piaca, mintegy 951 tonna csokoládét szállítottak a brit csoki-fogyasztóknak. Ugyancsak jelentős mennyiségű, hazai gyártású üreges csokifigura került a német és cseh boltokba. A gyár a tengeren túlra is szállít, Chilébe, sőt Ausztráliába is.
A poszt elkészültét a Nestlé támogatta.