En papillote, vagyis papírban sütött csirke. Nagy kedvenc nálunk, ugyanis mindenki azt tesz a saját papírjába, amit csak akar, mondjuk a gumicukorról elég nehéz volt lebeszélni a lányomat. Vágül is logikusan gondolkodott: ha én teszek a sajátomba mézet és citromot, akkor ő miért nem tehet bele citromos gumicukrot? Elolvad, és az eredmény elvileg hasonló… Szerencsére meggyőztem, és inkább sok mézet tett, meg almakockákat, és kevés citromot.
Papírban leginkább halat szokás készíteni, nagyon klasszul megpárolódik benne, és épp tökéletes marad, nem fő túl, nem szárad ki. De azért a csirke se utolsó gondolat, sőt, ha valami olyat is teszünk mellé, ami karamellizálóni tud (esetünkben a méz) akkor még szép színe is lesz a vacsorának.
A legjobb mégis az, hogy tényleg mindenkinek a saját kedve szerint dobhatjuk össze a kis csomagot, mégis egyszerre készül el a vacsora, és mosogatni is keveset kell.
Rizzsel ettük, de egy klassz pezsgős, pirított hagymás krumplipürével még jobb lett volna.
Hozzávalók fejenként:
2 csirke felsőcomb (bőrös, csontos)
só, bors
1 kk harissa paszta (csípős paprikakrém)
2 szál újhagyma
1 ek méz
2 citromkarika
1 kk friss kakukkfű
2 zsálya levélke
1 gerezd fokhagyma apróra vágva
2 ek olívaolaj
2 db sütőpapír
A sütőt előmelegítjük 180 fokra.
Egy sütőpapír közepére szórjuk a zsályalevelet és a kakukkfű felét, majd erre tesszük a két besózott csirkecombot. A harissát én a nem bőrös felére kentem, de természetesen mehet az egész csirkecombra is.
Az összes többi hozzávaló jöhet bátran a combok tetejére.
Letakarjuk az egészet agy másik sütőpapírral, majd összefogjuk a széleit, és felhajtogatjuk körben, hogy egy kör alakú csomagot kapjunk, amiből sehol nem tud kifolyni semmi.
Egy sütőlemezre 4 ilyen csomagocska fér.
Sütőbe toljuk, és 40-50 perc alatt megsütjük. Óvatosan tépjük fel a papírt, vigyázva a gőzzel.
Mi papírral együtt szoktuk tálalni, hogy minden csepp szaftot meg tudjunk enni, de persze ki is lehet szedni előre.

Oké, kell egy kis jóindulat ahhoz, hogy ebbe a kis gombócba belelássátok a gránátalmát, de remélem ez megvan! Szóval az elképzelés az volt, hogy gömbölyű lesz, a tetején a gránátalmára jellemző kis izével, belül mákkal és almával. 
Shana tova! Ezzel köszöntik egymást a zsidó újév vagyis Ros Hasanah környékén a zsidók.
Elkezdődött a tanév, megvoltak a szülőik, minden anyuka fellélegzett, aki nehezen oldotta meg ezt a 10 hetet, de gondolom azért most még nem megy a láblóbálás, mert az első hetek mindig macerásak. Ilyenkor derül ki, hogy mit kell még vinni, mi nem jutott eszünkbe, elkezdődnek az edzések, a tanulás, a bepakolás, az uzsonna csomagolás.
Egy tányér finom, forró, laktató leves. Szeptemberben és októberben még rajongunk a sütőtökért, aztán novemberben és decemberben elviseljük, de utána már nagyon vágyunk valami másra. 