
Zálink fél éves, és már nagyon elkívánkozom néha itthonról, felnőttek közé pár órára. Egyik este kiszúrtam, hogy az Essencia főzőiskolában égetett tészta kurzus lesz, és gondoltam, ez nekem való kikapcsolódás, tanulok is, emberek közé is megyek, ráadásul hétköznap, könnyen megoldható, hogy Gábor itthon maradjon a gyerekkel. Kicsit aggódtam, mert azért nélkülem még nem volt fektetés, és még csak két hete kezdtünk almát is adni az anyatej mellé. De vagy nem volt gond, vagy a férjem nagyon jó fej, és azt mondja, hogy simán elaludt nyolckor. Az égetett tésztára pedig azért esett a választásom, mert nem tudtam, hogy miért lesz egyszer tökéletes, míg máskor rossz.
Egy összeszokott kis csapathoz csatlakoztam, a kurzust pedig nem más, mint Kolonics Zoltán a Gerbeaud vezetőcukrásza tartotta. Annyira jól éreztem magam, hogy rögön be is jelentkeztem a következő alkalomra, ahol bejglit, brióst, és fahéjas vágottat készítettünk. Bevallom, én még soha nem sütöttem bejglit. Anyukám minden évben süt egy csomót, édesapám ugyanis súlyos mákfüggő, de nekem eddig elég volt az a pár szelet, amit otthon ettem. Remélem anyukám nem olvassa, de az a helyzet, hogy Kolonics Zoltán bejglije – legyünk piszik – egy egészen más kategória. Én egyébként most hallottam arról is először, hogy szokás egyáltalán húsvétra bejglit sütni. Nem vagyok jó húsvéti szokásokból!
Ahogy ott álltam a pult mellett, és virgoltam a tésztámat – bizony ám, ilyet is tudok már, arra gondoltam, hogy milyen finom lenne ez a bejgli hússal töltve. Mire hazaértem, már meg is volt a recept a fejemben: narancsos, csilis hússal fogom megtölteni az első bejglimet. Ezúton kérez elnézést Kolonics Zoltántól, aki először is elmondta, hogy a bejgli mindig legyen vagy diós, vagy mákos, a többit inkább kalácsnak süssük, másodszor pedig vegetáriánus. De hát mire vannak a receptek, ha nem arra, hogy továbbgondoljuk őket? Nem igaz?
A képen látszik, hogy a bejgliben elég kevés a hús. Nem mertem először többet tenni bele, de aztán kiderült, hogy simán elbír kétszer ennyit is, csak azt már nem fotóztam le. A receptben a helyes mennyiséget adtam meg.

Hozzávalók a tésztához: 3 db bejgli lesz belőle:
500 g liszt
50 g porcukor
5 g só
202 g vaj
1 tojás sárgája
120 g tej
12,5 g élesztő
Hozzávalók a hús töltelékhez:
70 dkg pulykamell felkockázva
8 ek olívaolaj
2 fej hagyma felkarikázva
3 gerezd fokhagyma összezúzva
2 narancs leve
1 narancs reszelt héja
4 szegfűszeg
1 babérlevél
1/2 kk oregánó
2 pici chili
1 kk római kömény
1/2 kk őrölt koriander mag
1 kk fahéj
2 ek méz
só
A hagymát megfonnyasztjuk az olívaolajon, rádobjuk a húst, és kicsit lepirítjuk. Hozzáadunk minden más hozzávalót, és felöntjük annyi vízzel, amennyi épp ellepi. Lassan főzzük teljesen puhára, amíg a levét elfövi, és villával szét tudjuk nyomkodni a húst. Nekem ez 2 óra hossza volt. Teljesen kihűtjük, a babérlevelet és a szegfűszeget kiszedjük belőle.
A tésztához a hozzávalókat géppel összegyúrjuk, majd három részre osztjuk, gömböket formázunk belőle, és letakarva hűtőben 30 percig pihentetjük. A tésztát kinyújtjuk kb. 3 mm vastagra, elosztjuk rajta a tölteléket, feltekerjük, majd megkenjük a tojás sárgájával. Hideg helyen hagyjuk, amíg a teljesen megszárad (15-20 perc), majd megkenjük a tojás fehérjével is, és azt is rászárítjuk. 180 fokos sütőnem kb. 25 percig sütjük.

Az az igazság, hogy egy családi, vagy baráti összejövetel bizony elég sok munkával jár a házigazdának. Mivel nálunk meglehetősen gyakran vendégeskednek, általában elég jól fel tudok készülni az estére, tudom mit lehet már két nappal előtte elkészíteni, mit érdemes aznap reggel és mit csak akkor, amikor megszólal a kapucsengő. Ennek ellenére van, amikor nagyon elszámítom magam, és egy nagy ámokfutás lesz az egész. Mint a tegnapi napom. Ha azt se tudom milyen nap van, mert iskolai szünet is van, közeleg az ünnep is, sok embert várok vacsorára, és délelőtt még egy hetedik kerületi sétát is bevállalok, ahonnan fél kettőre esek haza, akkor az esti hét óra pillanatok alatt elérkezik, és persze pont aznap akar valahogy többet az anyjából a kislányom is. Úgyhogy nem éppen tökéletes állapotban nyitottam ajtót a vendégeknek, volt amit még akkor tudtam csak megcsinálni, amikor már itt voltak. Egyébként én szeretek akkor főzni, amikor már megérkeztek a vendégeim, de ez a lakás erre sajnos alkalmatlan, annyira elszeparált a konyha, hogy muszáj mindennel kész lennem, különben nem látom a barátaim. Az egyik, amit két nappal a vendégsereg érkezése előtt el tudtam készíteni, az a mandulatorta volt. Liszt, és gluténmentes, isteni puha, tömény csoda. Úgy látom, egyre több családban van gluténérzékeny családtag, úgyhogy egy lisztmenetes tortának biztosan sikere lesz mindenhol. Persze lisztevők is bátran belevethetik magukat. Dióval is finom!






Valami zöldet szerettem volna mindenképp főzni, mint az első tavaszi étel idén. A hozzávalók alapján inkább nyári, mint tavaszi, de az az igazság, hogy nyáron is gyakrabban veszek fagyasztott zöldborsót, mint frisset, a fagyasztott ugyanis valóban zsenge, a piacon viszont inkább keményet kapni, mint édeset, zsengét. Persze akinek saját zöldborsója nő a kertben, az az igazi nyertes!