Kategóriák
Egyéb kategória

Csípős, de könnyű

Az van, hogy úgy eldugtam a fényképezőgépem -nehogy lábakéljen a költözés során- hogy napokig kerestem. De meglett szerencsére, úgy tűnik jó volt a hely.
Már reggel meleg volt elég rendesen, még szerencse, hogy a gyerekek ma osztálykirándulásra mentek. Én viszont pont ebben a dög melegben kívántam meg valami csípőset. Sok minden épp nincs itthon, gondolok itt húsra vagy rákra, viszont fűszerekkel jól el vagyok látva. 
Akadt egy cukkini és némi rizstészta is, így végülis valami thai curry szerűséget főztem, amibe a végén beledobtam a vékonyra metélt cukkinit, de azt már nem főztem tovább. Kellemesen ress maradt, csípett is, ahogy vártam, már csak agyereknek kell valamit kitalálni estére, mert ezt tuti nem tudja majd megenni.
Hozzávalók 4 személyre
1 kk koriander mag
4 ek szezámmagolaj
1 csomó újhagyma
2 gerezd fokhagyma
2 szál citromfű
1 gerezd fokhagyma
1 lime leve
1 ek osztrigaszósz
1 csokor koriander
2 pici zöld chili
1 ek méz
3 dl kókusztej
só
1 közepes cukkini
rizstészta
5 ek szezámmag
A koriandert száraz serpenyőben megpirítottam, majd benne is hagytam. A hagymát karikákra vágtam, és picit megfuttattam az olajon. Beledobtam a szintén felkarikázott citromfüvet és fokhagymát, majd belereszeltem egy picit a lime héjából. Felöntöttem az osztriga szósszal, és a mézzel, majd a kókusztejjel, beledobtam a chilit és koriandert. Elzártam alatta a lángot. Leöntöttem a rizstésztát forró vízzel és hagytam megpuhulni. Közben vékony csíkokra metéltem a cukkinit, és megforgattam a szószban. Szezámmaggal megszórva tálaltam.

Kategóriák
Egyéb kategória

Kísért a múlt

A kép csalóka, milánói makaróni továbbra sem létezik, se rántott bordával, se nélküle.

Tizennégy és tizennyolc éves korom között tulajdonképpen egész jól elvoltam paradicsomos tésztákon. Talán az olasz nagynénémnek köszönhettem, talán csak a furcsa tiniízlésnek, de tényleg hónapokig tudtam volna enni. Társult még hozzá egy különös dolog, amire mind a mai napig esküszöm: a paradicsomos tészta nem parmezánnal, hanem érett, angol cheddarral a legjobb. Sajnos akkoriban még cheddarhoz jutni igencsak nehéz volt, ma meg már nem izgat annyira a paradicsomos tészta. Bezzeg Dávidot igen, de ő meg csak az Anyukám mondtás pizzán hajlandó megenni a sajtot.
Tegnap esti vacsoránk húsz év távlatából köszönt ránk, ugyanis most futottam össze Juli anyukájával, aki régen mindig a húst pácolta nekünk, mert arra nem voltunk képesek, de megsütni azt igen. Ez a boros változat volt a kedvenc, méghozzá paradicsomos makarónival. A borban pácolás jót tesz a grillrácson sütött lapockának. Az a helyzet, hogy most is ízlett. Ez azért lehet, mert ez egy igencsak jó étel!
Hozzávalók:
1 kg lapocka felszeletelve
1 dl száraz fehérbor
1 ek magos mustár
1 ek méz
só, bors
2 gerezd fokhagyma lereszelve
50 dkg tészta
2 konzerv paradicsom (nyáron egy kiló érett paradicsom)
3 gerezd fokhagyma
1 nagy csokor friss bazsalikom
olívaolaj
só, bors
1 pici chili
A paradicsom konzervet egy serpenyőbe borítjuk, majd villával szétnyomkodjuk a paradicsomot. Belereszeljük a fokhagymát és rádobjuk az apróra vágott chilit. Addig főzzük, amíg kicsit besűrűsödik. Sózzuk, borsozzuk, öntünk rá olívaolajat és beletépkedjük a bazsalikomot. Borítsuk bele a kifőtt tésztát, és kész is.
A húst harminc percre bepácoljuk. Nem kell tovább, nem az a célunk, hogy elfedjük a hús ízét, csupán annyi, hogy egy kicsit gazdagítsuk, és a méztől szebb színűre süljön. Faszén parázson megsütjük, a tésztával együtt tálaljuk.

Kategóriák
Egyéb kategória

Piknik a LASSÚSÁG jegyében – Slow Food Central Budapest

Ezt nézzétek!
Ha van valami, ami mellé teljes mellszélességgel oda tudok állni, akkor a Slow Food mozgalom.
Gyertek!

Szeretünk enni. A történet lényegében innen indul. Ehhez hozzátartozik még, hogy érdekelnek minket azok az emberek, akik, hozzánk hasonlóan az étkezést a kultúra részének tekintik. Azok, akik ennek megfelelő tisztelettel viseltetnek a Budapesthez és környékéhez kötődő növények, állatok, receptek, gasztronómiai hagyományok iránt. Egyre több kézműves szemléletű borász, sajtkészítő vagy más élelmiszertermelő dolgozik itt, akiknek jövője akkor garantált, ha mi, az itt élő fogyasztók megismerjük őket. Ezért jött létre a Slow Food Central Budapest. Mert mi szeretünk enni.

A Slow Food nemzetközi mozgalmának budapesti csoportja, minden érdeklődőt szeretettel vár június 26-án a Margitszigeti Nagy rétre, egy piknikre.
Hozz magaddal egy otthon készített finomságot, vagy csak ugorj el egy piacra, és vegyél friss gyümölcsöt, zöldségeket, sajtot, kolbászt, kenyeret! Hogy a szomjadat is elolthasd, készülj kedvenc boroddal, vagy más italoddal! Mi szívesen megkínálunk majd ételekkel, italokkal, ha Te is hozol valamit, biztosan mindenki jóllakik!
Ha érdekel a Slow Food, többet is megtudhatsz róla a szervezet nemzetközi honlapján, vagy a Central Budapest facebook felületén.
http://www.slowfood.com/
http://www.facebook.com/#%21/pages/Slow-Food-Central-Budapest/122023341195698
Helyszín: Budapest, Margit-sziget, Nagyrét
Időpont: 2011. június 26. 11:00-17:00-ig
Ha kérdésed van, írj a slowfoodcentralbudapest@gmail.com e-mail címre. Örülnénk, ha eljönnél, kérjük, ha számíthatunk rád, küldj egy e-mailt, csak, hogy tudjuk, hogy kb. hányan leszünk.

Kategóriák
Egyéb kategória

Fűszeres hússal töltött buci

C&V Zsófi burrító töltelék receptje az egyik összetevője ennek a szerényen csak zseniálisnak kikiáltott ételnek. A tésztája pedig egy viszonylag lágy kenyértészta, amit tizenkét órán át pihentettem a hűtőben. Végül, amikor már majdnem éhen haltunk, egyiket összedobtam a másikkal, és gyorsan megettük. Nem mondom, jó ez burritóval is, de a kenyértészta tényleg csodát tesz vele: a szaftjának a gőze teljesen felfújja  a bucit, ami ettől egészen könnyű és foszlós lesz. Jaj, tényleg eszméletlen jó, próbáljátok ki!
Hozzávalók a carnitashoz Zsófi könyve szerint:
Hozzávalók
(6-8 adag)
1 kg sertéslapocka, nagyobb darabokra vágva
1 evőkanál zsír
1 evőkanál őrölt római kömény
6 dl víz
5 nagy hagyma, felszeletelve
1 gerezd fokhagyma, egészben
2 babérlevél
1 rúd fahéj
2 szem szegfűszeg
5 szem szegfűbors
1 narancs leve és héja
só, bors
A sertéslapockát kb. 6×4 cm-es darabokra vágjuk. Egy nagy serpenyőben forróra hevítjük a zsírt, majd a húsdarabokat minden oldalukon megpirítjuk. Hozzáadjuk a római köményt, sózzuk, borsozzuk.
Felöntjük 6 dl vízzel, hozzáadjuk a hagymát, az egész fokhagymát, a babérlevelet, a fahéjrudat, a szegfűszeget és a szegfűborsot, végül a narancs kifacsart levét és két-három nagyobb darabban a héját.
Fedő alatt, alacsony lángon, teljesen puhára főzzük, addig, amíg a hús teljesen szétomlik, a mártás pedig besűrűsödik, hústól függően ez kb. 2,5 óráig tart (kuktában 1,5 óra). Ha a mártást túl hígnak látjuk, a főzési idő végén fedő nélkül kissé elforraljuk, hogy sűrűn vonja be a húst.
A húst villával hosszanti szálakra szedjük és összekeverjük a mártással. Akár előre is elkészíthetjük, kifejezetten jót tesz az ízeknek, ha áll akár egy egész éjszakát.
Hozzávalók a kenyértésztához:
30 dkg simaliszt
20 dkg rétesliszt
2,9 dl nagyon hideg víz
1 evőkanál cukor
7gr szárított élesztő
2 evőkanál étolaj
só
Egyszerű kenyértésztát gyúrok belőle, letakarom, és mehet a hűtőbe. 2-3 óránként kinyomkodom belőle a levegőt, majd 12 óra múlva előveszem.
Lecsípek belőle egy marékkal, kicsit kilapítom, és megtöltöm egy jó nagy evőkanálnyi hússal. Összenyomkodom, hogy a hús ne jöjjön ki, és hagyom kelni a konyha hőmérsékletétől függően 20-30 percet. 200 fokra előmelegített sütőbe tolom, és szép pirosra sütöm kb. 20 perc alatt.

Kategóriák
Egyéb kategória

Komolyan elhiszed neki, hogy csúnya?

Esze Dóra írása
Belépsz a spájzba, és azt érzed, figyel. Nem támadóan, nem számonkérően. Szelíd, grimmi szürkeségben. Hetekbe telik, amíg visszanézel rá. Akkor sem foglalkozol vele. Nincs benne semmi érdekes. Nem csíp beléd, nem idegesít enyhén, nem fanyar, nem renitens. Ezzel szemben makulátlan. Nem az a pofoznivaló áljókislány, akitől már hetedikben égnek állt a hajad. Ő igazán jó. Tényleg a javadat akarja. Megpróbáltad főszerepre castingolni az étrendedben, reggeliztél belőle kását napokon, heteken át. Amennyi aszalt szilva és csepp méz játszott vele együtt, már rá sem tudtál nézni a „megbolondít” igére. De őt nem utáltad. Egyszerűen elfelejtetted, eluntad a fantasztikus, fantasztikusan visszafogott adottságait. Sajnálod, a legritkábban figyelsz oda arra, mit mond. Túl légies a hangja, túl kerek minden, amit állít. Csak belekezd az ártatlan mondataiba, és te fejben már messze jársz az orgianisztikus gasztrobűnökben.
Közben észre sem veszed, hogy parányi tökhintaján megint hazaért éjfél előtt.
Gabonapehely túróval
80 g árpapehely
3 ek xilitol
1 ek teljes kiőrlésű liszt
fél csomag sütőpor
125 g túró
1 tojás
1 tojás sárgája
tizenvalahány szem fagyasztott áfonya
Tíz percre beáztattam az árpapelyhet. Amennyi víz maradt rajta, leöntöttem, majd botmixerrel péppé zúztam. Hozzákevertem a biztonság kedvéért az egy kanál lisztet, benne a sütőporral, a tojást, meg két evőkanál xilitolt. Egy másik tálkában kikevertem a túrót, a tojás sárgáját és egy kanál xilitolt. A túrós mixet belesimítottam a sütőpapírral bélelt tepsibe, és fagyasztott áfonyákat potyogtattam rá. Nagyon szeretem, ahogy százhetven-nyolcvan fokon enged ki a mirelit gyümölcs, és terjeszkedik, amerre lát. Ha egyszer lesz türelmem a cukormentes fagyiból órákon át kikevergetni a kristályosodást, beccszóra kipróbálom, milyen, amikor apró labdákat rejtek a sütibe, és azok csak a forróságban adják majd meg magukat. Rákentem a tésztát, és kettes fokozaton villapróbáig sütöttem.
Semmi különös, de nagyon jólesik azokban a „mit is kívánok csak úgy” pillanatokban. Egész délelőttre feltölt energival. Megjegyezném, valamiért úgy alakult, hogy a mákos megfejtéseknél vesszük egyértelműnek a mielőbbi fogmosást. De a túrós sütiknél ugyanúgy kötelező.
Keresztapa, te mindent megértesz 2.
Mindjárt a második este, miközben hazakísért minket, valaki hatalmasat üvöltött a hátunk mögött: Paulik megfordult, és hangosan nevetve az illető nyakába ugrott. Álldogált az idegen mellett néhány kicsit bamba fiatalember, hat évvel később a pesti éjszakában ezt nevezik majd lassulásnak, Paulik valamennyit végiglapogatta, kacagott, és nagyon hangosan beszélt franciául. Intett nekünk, jöjjünk közelebb, be is mutatott, bár azt hiszem, senkit nem érdekelt, hogy hívnak minket, különösen mert a vállamat átkarolva azonnal közölte rólam, egy szót sem beszélek ezen a nyelven, és szinte azonnal egy tágas lakásban találtuk magunkat a Rue de Rivolin, a Chatelet áruház közelében, ahová nekünk úgysem lesz pénzünk betérni, bordó falak között, az egyik szobában fekete, depressziós zene szólt, a másikban Madonna True Blue című lemeze forgott sokadszor, de nem utoljára, a harmadikban Chris De Burgh nyálazott a vörösbe öltözött hölgyről, a konyhában füveztek, Paulik rögtön beszállt, én nem kértem, pedig neki nagyon jól állt. Alex megkérdezte, nem bánja-e a házigazda, hogy nem hoztunk bort, Paulik azonnal kerített egy-egy pohárral mindkettőnknek. És amikor tíz perce hiába kerestem egy rakás francia képzőművész között, és azt hittem, többé sosem látjuk, de így is megérte, tűzforró kéz ereszkedett a vállamra, és a fülembe azt súgta valaki, Don Corleone, nagy tisztesség a számomra, hogy engem is meghívtál a házadba a lányod esküvője napján. Tánc közben úgy éreztem, szétrobbanok, ezer darabkámat soha többé nem lehet összerakni, itt maradok a bordó félhomályban a festmények alatt, a kisplasztikák hajlataiban, a képregények mousse de chocolat-val maszatolt lapjai közt örökre. Vagy beleveszek ebbe a sötét örvénybe.
Janka néni a piacra küldött minket, hogy vegyük meg a bemutatkozó vacsorára valót. Helyenként még magyarul sem értettem, mit írt a cédulára, úgyhogy Alex és én inkább az orrunkat követtük, és igyekeztünk nem túl sokat költeni. Paulik két csokorral érkezett, és mindent tudott a fogásokról, amelyekből mi egy szót sem értettünk, pedig a potage malouin végül is egyszerű kelkáposzta- és krumplileves, a navarin printanier bárányragu, a fehér dáma pedig szív alakú vaníliás sütemény, a közepében málnalekvárral. Evés közben képregényszövegeket adott a kis zöldség- és húsdarabkák szájába, valamennyi édes-bús aláfestő zene mellett mesélte el szomorú délutánját – Janka néni tehetetlenül igyekezett tálalni, újra meg újra kibuggyant belőle a nevetés, és miközben kiszaladt rendbe hozni a sminkjét, a szeme körül kialakult ijesztő fekete karikákat eltüntetni, odasúgta nekem: tünemény!
És Saint Michel pályaudvar lett Párizs neve, mellette a metrómegállóval, bonyolult, mint a nagyregény, ahol varázslat eltévedni, Gare d’Austerlitz felé indulni Port Royal helyett. Sosem mondták még a felnőttek, hogy lehet egész délelőtt kávét inni, este pedig elüldögélni ott, ahol adják. És hatalmas szélvihart jelentett Párizs neve az Étoiles-on, meg a Diadalív tetején, hirtelen záport a Trocadero kertben, testhez tapadó Párizs, tűzijátékot a lepecsételt szemhéjad mögött, ha csukott szemmel próbálsz végigmenni a Pont Neufön, a szigetről hazafelé botorkálva hajnalban…
Afolytatás itt olvasható.

Kategóriák
Egyéb kategória

Fontos szavak a zsidó tojásról

 

Volt már a blogon zsidó tojás, de annyit beszélgettem mostanában erről az ételről sokakkal, hogy muszáj írnom róla pár szót.
Mi leginkább szombat reggelire esszük, de ha későn kezdünk vacsorázni pénteken (amikor bejön a szombat) akkor is "elővacsorázunk" belőle, és különben is imádjuk.
 
 
 
Mitől zsidó?
 
Attól, hogy kóser alapanyagokból készül eredetileg. Vagyis leginkább libazsírral, de persze lehet kacsa vagy tyúkzsírral is keverni a főtt tyúktojást. Van, aki majonézzel is keveri, de ez már csak úri huncutság, sokkal finomabb zsírral.
 
Mitől más, mint egy tojáskrém?
 
Pont a zsír ízétől. És persze a liba, kacsa, vagy csirkemájtól, sőt, a hízott libamájtól és a hízott kacsamájtól mindenképp. Igen, nem éppen olcsó étel, és annak ellenére, hogy meglehetősen laktató, egyszerűen eteti magát. Sok zsidó tojás, hatalmas halomban, vagy inkább hegyben a pirítós tetején a legjobb a világon.
Tavasszal újhagymával, de télen simán vörös, vagy lilahagymával.
Ha van kedvem, teszek hozzá egy csipetnyi piros paprikát, esetleg egy egészen kicsi szerecsendiót, de szinte felesleges is. Sőt, mustár nélkül is működik, de azt csak akkor hagyom ki, ha véletlen nincs a hűtőben.
 
Tehát:
  • nem étolajjal
  • nem majonézzel
  • nem vajjal
  • nem sertészsírral
 
Viszont:
  • libazsírral
  • kacsazsírral
  • tyúkzsírral
  • hízott baromfimájjal  (vagy anélkül)
És ami még fontos: a tojást soha nem pépesítjük teljesen, hanem vagy villával törjük össze, vagy késsel vágjuk egy deszkán, de a nagy lyukú reszelőn lereszelve is jó eredményt lehet elérni. Fontos, hogy darabos legyen a végeredmény, és ne krémes.
 
10 keményre főtt tojás
1 nagy csokor újhagyma vagy 2 közepes vöröshagyma apróra vágva
libazsír (3 tojásnak megfelelő mennyiség)
1 kk só (ha marad másnapra, akkor valószínűleg utána kell sózni)
1 kk durvára őrölt bors
És ami elmaradhat, de mehet is bele:
50 dkg egyben sült libamáj, ugyanakkora darabokban, mint a tojás
2 ek mustár
1 kk piros paprika
1 csipetnyi szerecsendió

 

Kategóriák
Egyéb kategória

Krémes spárga kosárka

Tényleg spárga szezon van, napról-napra olcsóbb a zöldségesnél.
A zöld spárgát sokkal jobban kedvelem, mint a fehéret, de most ez volt kapható. Nem tudom, ti hogy vagyok vele kedves olvasók, de szerintem sokkal jobb a spárgát nem túl sokat macerálni, egyszerűen egy picit megfuttatni vajon, vagy meggrillezni. 
Ha sokat teszünk hozzá, túlfűszerezzük, vagy túlsütjük-főzzük (vagy ahogy kedvenc gasztrosznobjaim mondanák túlkészítjük 😀 ), akkor csak elrontjuk, megöljük a lényeget.
Ez a kosárka harminc perc alatt elkészül, és a fél órából húsz percet sül, igaz, félkész leveles tésztát használtam hozzá.
Csak egy jó kis saláta vagy még az sem, és teljes a boldogság.
Hozzávalók:
1 csomag leveles tészta
20 dkg fetasajt
20 dkg krémsajt (Philadelphia, de ha csak tejföl van, legyen az)
1 csipet szárított majoránna
2 csomag spárga (1kg)
Maldon só
frissen őrölt fekete bors
A sajtot összetörtem villával, és elkevertem a krémsajttal, majd a majorannával. Megpucoltam a spárgát és akkora darabokat vágtam belőle, mint amekkora kosárkát készítettem a tésztából (Az aljából leves készült.) A sajtot belekentem a kosárkába, jó vastagon. Ebbe ültettem a spárgákat, és mehetett a sütőbe. 200 fokon harminc perc alatt készül el. A spárga ennyi idő alatt pont tökéletes, még bőven roppanós, de nem kemény állagú lesz. Csak miután elkészül, akkor sóztam és borsoztam.

Kategóriák
Egyéb kategória

Ezermester inda house

Azt nem is mondtam, hogy a férjem egy ezermester! 
Majdnem olyan ügyes, mint a bicikliszerelő a Monty Pythonban.
Tegnap két rossz fűnyíróból csinált egyet. Az egyik zöld volt és 1200 volt ráírva, a másik piros és 1300-as, de ő ennek ellenére előre tudta, hogy ebből a kettőből össze lehet rakni egy működő masinát. Én csak ámultam, így amikor beindult a szerkezet, mondtam is neki, hogy vigyázzon, nehogy megrázza az áram, de értetlen arcot vágott, és megkérdezte, hogy már miért rázná meg? Csak mert mindenféléket ki és beszerelt abba a zöld taligába?! 
Úgyhogy este le is nyírta a füvet. Legalábbis azt a növényt, amit mások gyermekláncfűnek hívnak, de a mi udvarunkban ez a gaz tölti be a fű szerepét. Persze csak az első traktusban, mert a leghátsóban bizony derékig ér a dudva. 
Egyébként fűnyírásban nem vagyunk túl jók, Diósdon is már csak mindig akkor nyírtuk le, amikor már az összes szomszéd levágta az övét, és meglehetősen kínos volt, hogy mi bokáig gázolunk a fűben. Igaz, nekik könnyű volt, mert mindegyiknek volt kertésze, és hát lássuk be, minket is csak a lustaságunk akadályozott meg a négynaponkénti fűnyíró tologatástól.
És ha a fűnyíró még nem lenne elég, megjavította a vízművet (vagy mit).
Péntek éjjel, amikor megérkeztünk, megint nem volt víz. Aztán szombaton, mire kikászálódtam az évszázad migrénéből, már működött is a vízmű. 
Jól mentem férjhez.

Kategóriák
Egyéb kategória

Használt olaj gond kipipálva

Őszintén: ti mit csináltok a használt sütőolajjal?

Nálunk nem keletkezik sok ilyen, de azért szerintem fél év alatt összejön olyan két liternyi. Eddig neszkafés üvegbe gyűjtögettem, mert annak széles a szája, és könnyű beleönteni. Aztán amikor félig megtelt, már gyűlöltem ránézni, erősen rátekertem a tetejét és kidobtam a kukába.
Álmélkodva hallgattam, hogy vannak olyan szerencsések, akik a munkahelyükön gyűjtik közösen, és a cég elviteti, és olyat is hallottam, ahol kétévente van veszélyes hulladék gyűjtés a kerületben. 
 
De most a MOL kutakon (igen, a benzinkút!) leadhatjuk, és ők díjmentesen kezelik tovább. A városi benzinkutaknál érdemes próbálkozni, első körben száz helyen tudják fogadni az olajat. Aki májusban megy, kap egy olajtartót, amiben otthon gyűjtheti, é a kúton kicseréli a benzinkutas. 
A használt olajat aztán megtisztítják, és biodízelt készítenek belőle. 
A biodízel annyiban jobb a hagyományostól, hogy az égetésével keletkezett széndioxid nem haladja meg azt a mennyiséget, mint amennyi oxigént a növény termel amiből az olaj készül. Ezen kívül nem kell több ezer kilométerről ideszállítani az üzemanyagot, ezzel is jelentősen csökkentve a levegőbe kerülő károsanyag mennyiségét.
Hát, így került a MOL a zöld rovatba. Klassz!

 

Kategóriák
Egyéb kategória

C and V, Fűszeres és Lila Füge főz: 9 nő az utcán

Könnyed zenés borvacsora a Pesti Lámpás étterem belső udvarán 2011. május 15-én vasárnap. 
Tokaji borok a világ utcai ételeire hangolva – 9 fogás, 9 bor, 9 nő.
 
Bárdos Sarolta (Tokaj Nobilis)
Behumi Dóri (Budapest Bár, Dórika és a Rombolók)
Berecz Stéphanie (Tokaj Kikelet)
Bodrogi Fűszeres Eszter (Fűszer és Lélek)
Bodó Judit (Bott pince, Tokaj)
Havas Dóra (Lila Füge)
Herczeg Ágnes (Nemzetközi borakadémikus)
Mautner Zsófia (Chili és Vanília)
Toronyi Zsuzsa (a CEWI egyik alapítója, borszakértő)
 
Eddig a tokajit palotákban szolgálták fel, és libamájat társítottak hozzá. Most kiszabadítjuk az aranykalickából ezt a gyönyörű bort, és izgalmas utakat keresve nemzetközi street fooddal kínáljuk – ki gondolta volna, hogy a furmint kenyérlángossal, curryvel és vietnámi szendviccsel csodákra képes?
Nem kell a sok evőeszköz között eltévedni – csak egy kés, egy villa és egy kanál lesz az asztalon, nem kell eltartani a kisujjunkat borszagolgatás közben, vagy feszengve ülni a damaszt abrosz előtt, gyertek tornacipőben, elég, ha a poharak csillognak!  
 
A 9 fogásos borvacsora ára 12 000 Ft/fő
Helyszín: Pesti Lámpás étterem, 1053 Budapest, Károlyi Mihály u. 12.
Kezdés: 19:30
Dresscode: laza
 
Jelentkezés a kilencno@gmail.com-on május 9-ig.
Mindenkit szeretettel várunk!